← Magyar költők versei

Füle Lajos – Egy életen át folyton távolodnak…

Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.

Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg

mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak…

Nagyon tetszik, megosztom!

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Kapcsolódó versek

Magyar költők versei

Sejtem, tudom, hogy nincs halál!… Amint lejár a földi élet, A láthatatlan tűz: a lélek Lobogva más csillagra…

Ábrányi Emil – Nincs halál→
 Magyar költők versei

Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló…

Gárdonyi Géza – Ha meghalok→
 Magyar költők versei

Emberhangyák nyüzsögnek szerte. Aratnak hajnal óta már. Aranyszedőknek szőnyegére Tengersok kincset szór a nyár. – Ma ünnepet ül…

Móra László – Letarlott földön ünnepoltár→

Kapcsolódó cikkek a Verstől versig blogból

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon

Powered by
►
Necessary cookies enable essential site features like secure log-ins and consent preference adjustments. They do not store personal data.
None
►
Functional cookies support features like content sharing on social media, collecting feedback, and enabling third-party tools.
None
►
Analytical cookies track visitor interactions, providing insights on metrics like visitor count, bounce rate, and traffic sources.
None
►
Advertisement cookies deliver personalized ads based on your previous visits and analyze the effectiveness of ad campaigns.
None
Powered by