Wass Albert – Intelem

Percre se feledd, hogy testvéredminden magyar, bárhol is éljen.Összetartásban rejlik csak erő.Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod,más ember földjén testvértelen leszel,s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,ha nemzetedről megfeledkezel! Te bús magyar, kit száműzött hazád,s idegen zsarnok lakja otthonod:bús sorsodért ne vádold nemzeted,kit úgy tűnik, Isten is elhagyott. A látszat csal. … Olvass tovább

Wass Albert – Megnémultam

Megnémultam….elszakadt a húr,Nem szólal lantom többé senkinek,A tölgy-rengeteg hulló sátorábanA természettel együtt temetek… Lelkem szikláin meghalt az echó,Elhallgattak a harsogó habok,Lombok közöt már nem susog a szellő,S a zord hegyekről eltűnt a titok… Hiába küldi sirva vagy nevetveHalk csobogását egy messzi patak,Többé nem láttok könnyet a szememben,A kék havasról több dal nem fakad… Megnémultam… elszakadt … Olvass tovább

Wass Albert – Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül … Olvass tovább

Wass Albert – Láttam a halált

Láttam a halált:arca fehér volt és a szeme kék,olyan szelíden nézett,nem nézett úgy rám senki rég: Pallón haladtam át,örvényes, poklos mélységek felett,ábrándozva, mint rendesen.Éreztem egyszer:lábam alatt a pallót nem lelem! Üresbe léptem.Lent várt a mélység: fehér Halál-leány,hab-karjait kacagva tárta értem,s morajlott, zúgott szívbontó zenét. Behunytam a szemem,és szóltam nagyon halkan: úgy legyen.Elgondoltam: de furcsa is … Olvass tovább

Wass Albert – Szeretném…

Szeretném, ha egyszer az lehetnék,Ami leginkább lenni akarok.Ha egyszer azt mondaná valaki:Megsajnáltam a bánatodat,Hitetlenségedet, háborgásodat,S neked adom mi legdrágább neked:A sorsodat, az önéletedet.Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő,A végtelenség örök ereje,Aki nem néz hátra, csak előre,S nem hallja a múlt idők zenéjét.Legyek az őskor mitikus gigásza,Aki számára nincsen vég, határ,Hogy két karommal … Olvass tovább

Wass Albert – Örök búcsúzás

Akárhonnan jövünk, akármerre megyünk, a búcsú mindig bánat, és mindig fájnak a halk-szavú árnyak, kísértetes csengés: talán soh’sem látlak… Jöhet még egy este, egy utolsó este, egy fekete este, mikor váratlanul, furcsa Sors-szeszélyből belehalkulunk a véghetetlen Csendbe. Azért van ez nálunk: akármerre megyünk, akármerre járunk, a búcsúzásunk bánat, s kísértetes árnyak halk-szavú csengése a szívekbe … Olvass tovább

Wass Albert – Prófétafa

Vörös fenyő a zöld fenyők között,kinek már odasúgta a Halál:„velem gyere!” de azért mégis áll.Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,csupán az élet színe-változása. Vörösen áll, de azért mégis áll.Ágai közt, éjfél felé,az örökélet szele muzsikál. Nagyon tetszik, megosztom!

Wass Albert – Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,csak nagyon halkan, nagyon csendesen.Amerre járunk,ne rezzenjen egy kis levél se meg,ma lelkem olyan mint a tó:legkisebb rezzenéstől megremeg.Gyere a templomunkba:a bükkerdő ma vár,a Csend harmóniájaott megint a lelkünkbe talál.Gyere velem…csak szótlanul, csak csendesen,csak csendesen…

Wass Albert – Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!Fényt porzik gyémánt szekere!Minden csillag egy kereke!Ezeregy angyal száll vele!Jön, emberek, jön, jön az égbőlIsten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek!Szépek és tiszták legyetek!Súroljátok föl lelketek,csillogtassátok kedvetek,legyetek ujra gyermekekhogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mesemár nem is egészen mese.Belőle az Isten szemetekint a földre lefele.Vigyázzatok hát emberek,Titeket keres a szeme! Olyan jó … Olvass tovább

Wass Albert – Imádság

Szerelemisten: Te vagy a Szentség ezen a földön. Szerelem-Isten: a szívemet Neked őrzöm. Te vagy a világ örök meséje. A mi szerelmünknek Te vagy az eleje, Te vagy a vége. Belőled indul minden szépség. Égő oltárod minden reménység. És visszatér hozzád a Halál. Te állsz a bölcsőnél és a ravatalnál. Mégis az ember megtagad Téged. … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás