Egyik legnépszerűbb írónk, költőnk egyike. Bár személyisége olykor megosztó, a tény, hogy az általa megteremtett életmű mindannyiunk számára értéket hordoz, megszólít és rabságba ejt.
Wass Albert verseiben egyszerre van jelen a mérhetetlen ember – és hazaszeretet, Isten iránti mélységes hűség, és a magyar nyelv iránti alázat.
Mi is csak így olvashatjuk verseit, regényeit, írásait!
Két emberfajta él,az egyikönmaga elől elmenekszik,a másikhoz nem ér a lárma,mert elrejtõzik önmagába. Az egyik élete malom:Mindent felörlő izgalom.Rohan, s az élet fut vele,pénzcsörgető kacér zenekíséri éjjelét, nappalát,s agyába őrli vad dalát.Izzítja egyre a kohót,és épít felhőkarcolót,és épít büszke tornyokat,és szédít messze ormokat(telefon, autó, lift, vonat).S az élet mégis elrohant:mit ér a szikratávíró,mit ér a … Olvass tovább
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,Tarts meg minket szeretetben,Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,Akkor se, ha méltatlanul szólunk.Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,Rég fizetett érte, magyar népünk.Szenteltessék meg a Te neved,A bölcsőinktől a sírunkig TeveledIgaz magyar hitben megmaradjunk,Magyar voltunk mellett hitet valljunk,Ne foghasson rajtunk, mi idegen,Áruló közöttünk … Olvass tovább
Percre se feledd, hogy testvéredminden magyar, bárhol is éljen.Összetartásban rejlik csak erő.Más ember földjén nincs számodra hely. Félvilágot is befuthatod,más ember földjén testvértelen leszel,s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,ha nemzetedről megfeledkezel! Te bús magyar, kit száműzött hazád,s idegen zsarnok lakja otthonod:bús sorsodért ne vádold nemzeted,kit úgy tűnik, Isten is elhagyott. A látszat csal. … Olvass tovább
Megnémultam….elszakadt a húr,Nem szólal lantom többé senkinek,A tölgy-rengeteg hulló sátorábanA természettel együtt temetek… Lelkem szikláin meghalt az echó,Elhallgattak a harsogó habok,Lombok közöt már nem susog a szellő,S a zord hegyekről eltűnt a titok… Hiába küldi sirva vagy nevetveHalk csobogását egy messzi patak,Többé nem láttok könnyet a szememben,A kék havasról több dal nem fakad… Megnémultam… elszakadt … Olvass tovább
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül … Olvass tovább
Láttam a halált:arca fehér volt és a szeme kék,olyan szelíden nézett,nem nézett úgy rám senki rég: Pallón haladtam át,örvényes, poklos mélységek felett,ábrándozva, mint rendesen.Éreztem egyszer:lábam alatt a pallót nem lelem! Üresbe léptem.Lent várt a mélység: fehér Halál-leány,hab-karjait kacagva tárta értem,s morajlott, zúgott szívbontó zenét. Behunytam a szemem,és szóltam nagyon halkan: úgy legyen.Elgondoltam: de furcsa is … Olvass tovább
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,Ami leginkább lenni akarok.Ha egyszer azt mondaná valaki:Megsajnáltam a bánatodat,Hitetlenségedet, háborgásodat,S neked adom mi legdrágább neked:A sorsodat, az önéletedet.Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő,A végtelenség örök ereje,Aki nem néz hátra, csak előre,S nem hallja a múlt idők zenéjét.Legyek az őskor mitikus gigásza,Aki számára nincsen vég, határ,Hogy két karommal … Olvass tovább
Akárhonnan jövünk, akármerre megyünk, a búcsú mindig bánat, és mindig fájnak a halk-szavú árnyak, kísértetes csengés: talán soh’sem látlak… Jöhet még egy este, egy utolsó este, egy fekete este, mikor váratlanul, furcsa Sors-szeszélyből belehalkulunk a véghetetlen Csendbe. Azért van ez nálunk: akármerre megyünk, akármerre járunk, a búcsúzásunk bánat, s kísértetes árnyak halk-szavú csengése a szívekbe … Olvass tovább
Vörös fenyő a zöld fenyők között,kinek már odasúgta a Halál:„velem gyere!” de azért mégis áll.Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,csupán az élet színe-változása. Vörösen áll, de azért mégis áll.Ágai közt, éjfél felé,az örökélet szele muzsikál. Nagyon tetszik, megosztom!
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,csak nagyon halkan, nagyon csendesen.Amerre járunk,ne rezzenjen egy kis levél se meg,ma lelkem olyan mint a tó:legkisebb rezzenéstől megremeg.Gyere a templomunkba:a bükkerdő ma vár,a Csend harmóniájaott megint a lelkünkbe talál.Gyere velem…csak szótlanul, csak csendesen,csak csendesen…