Egyik legnépszerűbb írónk, költőnk egyike. Bár személyisége olykor megosztó, a tény, hogy az általa megteremtett életmű mindannyiunk számára értéket hordoz, megszólít és rabságba ejt.
Wass Albert verseiben egyszerre van jelen a mérhetetlen ember – és hazaszeretet, Isten iránti mélységes hűség, és a magyar nyelv iránti alázat.
Mi is csak így olvashatjuk verseit, regényeit, írásait!
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,csak nagyon halkan, nagyon csendesen.Amerre járunk,ne rezzenjen egy kis levél se meg,ma lelkem olyan mint a tó:legkisebb rezzenéstől megremeg.Gyere a templomunkba:a bükkerdő ma vár,a Csend harmóniájaott megint a lelkünkbe talál.Gyere velem…csak szótlanul, csak csendesen,csak csendesen…
Elindul újra a mese!Fényt porzik gyémánt szekere!Minden csillag egy kereke!Ezeregy angyal száll vele!Jön, emberek, jön, jön az égbőlIsten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek!Szépek és tiszták legyetek!Súroljátok föl lelketek,csillogtassátok kedvetek,legyetek ujra gyermekekhogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mesemár nem is egészen mese.Belőle az Isten szemetekint a földre lefele.Vigyázzatok hát emberek,Titeket keres a szeme! Olyan jó … Olvass tovább
Szerelemisten: Te vagy a Szentség ezen a földön. Szerelem-Isten: a szívemet Neked őrzöm. Te vagy a világ örök meséje. A mi szerelmünknek Te vagy az eleje, Te vagy a vége. Belőled indul minden szépség. Égő oltárod minden reménység. És visszatér hozzád a Halál. Te állsz a bölcsőnél és a ravatalnál. Mégis az ember megtagad Téged. … Olvass tovább
Fűben, virágban, dalban, fában,születésben és elmúlásban,mosolyban, könnyben, porban, kincsben,ahol sötét van, ahol fény ég,nincs oly magasság, nincs oly mélység,amiben ő benne nincsen.Arasznyi életünk alattnincs egy csalóka pillanat,mikor ne lenne látható az Isten. De jaj annak, ki meglátásra vak,s szeme elé a fény korlátja nőtt.Az csak olyankor látja őt,mikor leszállni fél az álom: ítéletes, zivataros,villám-világos éjszakákon.
Nagy-nagy rémek űztek, már mindent bejártam: végső menedéknek Istennél megálltam. S lám az Isten nékem sziklaszilárd vért lett, gond meg nem találhat, baj hozzám nem érhet, mert az Isten nékem, míg másnak csak támasz, nekem menedékem, végső menedékem! Míg örömben jártam, nem leltem meg Istent. Rá csak most találtam, hogy elveszték mindent. Ilyenek vagyunk mi, … Olvass tovább
Erdők, rétek, mezők:terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön:virágok, nyíljatok előtte ki.Pacsirták: énekeljetek!Patakok: csengjetek, nevessetek!Galambok: búgjatok!A nagy mező dallal legyen tele,és napsugárral, fénnyel, szerelemmel,csak tavasz legyen akkor és kacagás,szemeinkben ne lásson könnyeket…..Erdők, rétek, mezők:terítsetek eléje szőnyeget! Én majd csak nézni fogom „ŐT”,és imádkozva szüntelen,Ha rám se néz, ha meg se lát,megcsókolom a lábai nyomát:nekem ez lesz … Olvass tovább
Ó Istenem, de könnyű volna az élet-terhek hordozása, ha tudnám azt, hogy minden könnyem Valakinek mosolygása. Ha tudnám azt, hogy minden álmom, amit az élet szétzilál, valakinek valóra vál és lelkem minden barázdája, amit a sors naphosszat árkol: neki lenne boldogsága. Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom, minden ütést érette adnak. Lélekölő fekete … Olvass tovább
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég … Olvass tovább
I. Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban … Olvass tovább