Megnémultam….elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
A tölgy-rengeteg hulló sátorában
A természettel együtt temetek…
Lelkem szikláin meghalt az echó,
Elhallgattak a harsogó habok,
Lombok közöt már nem susog a szellő,
S a zord hegyekről eltűnt a titok…
Hiába küldi sirva vagy nevetve
Halk csobogását egy messzi patak,
Többé nem láttok könnyet a szememben,
A kék havasról több dal nem fakad…
Megnémultam… elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
Hanem ott bent, lelkem sziklái közt
Halkan zúgnak tovább a vadvizek…