Magyar költők versei

Wass Albert – Ünnepvárás

Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön: virágok, nyíljatok előtte ki. Pacsirták: énekeljetek! Patakok: csengjetek, nevessetek! Galambok: búgjatok! A nagy mező d...
Olvasd tovább

József Attila – Lázadó Krisztus

„ – Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr. Több kalászt adj, de azért el ne vedd a Rózsát. Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba, Gyere ki, nézd meg...
Olvasd tovább

Pilinszky János – Gyász

Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több!...
Olvasd tovább

Kányádi Sándor – Szelíd fohász

szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton ...
Olvasd tovább

Reviczky Mária – Önnön bűnével

A föld, ó, a föld minidig szörnyű volt: mindig volt rajta pár tenyérnyi folt. hol vad dühvel ölte egymást az ember. De meggyűlölni mégse lehetett: fölé borult a Te csodás eged s kék r...
Olvasd tovább

Berde Mária – Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra, Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak. Ki soká nem figyel emberi szájra, Ahhoz egyszer a falevelek szólnak. Ki soká nem örvend az emberekkel, Egyszer a kertben, h...
Olvasd tovább

Áprily Lajos – A kertbe ment

Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajna...
Olvasd tovább