Magyar költők versei

Reményik Sándor – Jóakarat

“Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés, Mellyel a szív magának ád halált, S önnön hajába markol szaggatón A Kéts...
Olvasd tovább

Túrmezei Erzsébet – A forráshoz

„Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.” Sören Kierkegaard Tiszta- bővizű csodálatos Forrás, ...
Olvasd tovább

Bartalis János – Kereslek

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban és mindenütt megtalállak. Ez az én Istenkereső időm. Kereslek a fényes tavaszban, az erdők virágos feje int: itt vagy. Kereslek az esőben,...
Olvasd tovább

Horváth Imre – Isten rámsújt

Nem borítnak termő virágok: mint korhadt fát, a sors kivágott. Nem ölel lány, sem asszony karja: ledőltem az őszi avarra. Lehullt rólam lomb, gyümölcs, kéreg: az emberek keresztüllépnek...
Olvasd tovább

Sík Sándor – Dalolj, ne félj!

(Reményik Sándornak)     ,,Egy új világ van születőben!” – mondják,  Kik felkötötték az Idők kolompját.  A vének, kiknek szája fél-sírásra:  Megérett a világ a pusztul...
Olvasd tovább

Füle Lajos – Ne félj!

Háromszázhatvanhat ‘Ne félj!’ táplálja bennünk a reményt a Biblián át… Aki tud olvasni, minden napra jut annak ígéret s védelem, hogy megszűnjék a félelem. Híd ez, me...
Olvasd tovább