Magyar költők versei

Kányádi Sándor – Folytonosság

áldozóhely volt szentély pogány templom később keresztény mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falat most csak hely fű fa és bokor tenyészget csöndjében élni akar lábod ősi ösv...
Olvasd tovább

József Attila – Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,  Mint jóllakott túzok, magadba hullva  Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat  Cibálja, tépi vének irigy ujja.  Hiszen tudod már mi a Végtelens...
Olvasd tovább

Wass Albert – Ünnepvárás

Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön: virágok, nyíljatok előtte ki. Pacsirták: énekeljetek! Patakok: csengjetek, nevessetek! Galambok: búgjatok! A nagy mező d...
Olvasd tovább

József Attila – Lázadó Krisztus

„ – Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr. Több kalászt adj, de azért el ne vedd a Rózsát. Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba, Gyere ki, nézd meg...
Olvasd tovább

Pilinszky János – Gyász

Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több!...
Olvasd tovább

Kányádi Sándor – Szelíd fohász

szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton ...
Olvasd tovább