Magyar költők versei

Sík Sándor – Az ősz dalol

Síró fuvalmak Zörgőn kavarnak Hűs éjszakára Port az avarnak Hantja alól. Halovány árnyak Zokogni járnak Ravatalára Az ifjú nyárnak. Az ősz dalol. Sápadtra sárgul S a szürke ágrul A ...
Olvasd tovább
Reviczky Gyula - Miatyánk

Reviczky Gyula – Miatyánk

Urunk, atyánk, az ég lakója; A csillagoknak alkotója, Ki fentartod mindenütt a rendet; Dicsőség a te nagy nevednek! Az igazak, jók, a kik élnek, Mindenha csak benned remélnek. Te vagy az ő ...
Olvasd tovább

Szemlér Ferenc – Megnyugvás

Mi van még hátra? öt, tíz év? Talán még annyi sem… Keresztemet: az életet Ameddig kell, viszem… Hervadt virágok: tűnt remények Borítják megtett utamat, De értük bánat, csüggedés ...
Olvasd tovább

Bartalis János – Mezők felett

Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett. Én a fűben járok – nyughatatlan lélek. Térdeim verdesik a fűfejek. Foszlik róluk áldó virágpor. Rozsdás felhő marad megettem. Most még sz...
Olvasd tovább

Reményik Sándor – Jóakarat

“Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés, Mellyel a szív magának ád halált, S önnön hajába markol szaggatón A Kéts...
Olvasd tovább

Túrmezei Erzsébet – A forráshoz

„Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.” Sören Kierkegaard Tiszta- bővizű csodálatos Forrás, ...
Olvasd tovább