Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,
pedig a tölgyes nincsen már sehol,
eltemette az idő homokja
a mulandóság mélyén valahol.
De a szél, amely a port ráhordta,
a szél időtlen.
És ma is beszél
Isten – Ábrahámmal, veled, vagy velem?
Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél?
…Ábrahám az élmény melegével
az őt megáldó Urral szemben áll,
Aki elindult
Kéréssel marasztalja:
– Ötven igazért is eljön a halál
a gonoszokkal együtt, mondd Uram!?
(a merészségtől hangja megremeg)
Zendül a Szél a Mamré tölgyesében:
– Ötven igazért megkegyelmezek!
Aki szelet vet… az időtlenségben
viharrá váló nagy hitet arat:
– S ha az ötvennek csak öt híja van,
akkor megvonod irgalmadat?
Irtózva tekint Sodoma felé,
ott lakik Lót és családja, rokon,
nem osztozik a város bűnében,
s ítélet lesz ott túl a dombokon.
Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében:
És ha csak negyven igazat találsz?
– Ha találok, a negyven igazért
a város elkerüli a halált!
Izzó szén a lélek rostájában:
– És ha csak harminc igaz lesz,Uram?
– Ha találok harminc igazat,
ítélet nélkül visz tovább az utam!
Zúg már a szél a Mamré tölgyesében,
mert, ahogy fogy a szám, úgy nő a hit:
– És ha húsz,Uram, de ha annyi sincs,
csak tíz igaz… tíz ér még valamit?
Nem volt tíz igaz.
Elveszett a város.
A füst és pernye ma is fojtogat,
ha megszólal a lelkiismeret,
és megkérdezi: van-e tíz igaz?
A lelkünk mélyén vergődik a kérdés,
és megdöbbentő rá a felelet:
– A Golgotán ért véget az alku!
Nem volt tíz igaz.
Csak Egyetlenegy.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: