Lukátsi Vilma – Az alku

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,pedig a tölgyes nincsen már sehol,eltemette az idő homokjaa mulandóság mélyén valahol.De a szél, amely a port ráhordta,a szél időtlen.És ma is beszélIsten – Ábrahámmal, veled, vagy velem?Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél?…Ábrahám az élmény melegévelaz őt megáldó Urral szemben áll,Aki elindultKéréssel marasztalja:– Ötven igazért is eljön a … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Talán egy évig

A kiáltó szava elhallgatott,repedt nádakat ingat a szél.Nem zeng az ének az Olajfák Hegyén,a kertekben fehérlik a dér,„a fejsze a fák gyökerén“! – Nem halljátok,milyen csikorogvafordul az esztendő a tengelyén?Ítélettel teljes a jövő,annak, aki csak magának él,dús lombozattal,de gyümölcstelenül:„a fejsze a fák gyökerén!“Mindegy az, hogy minek álcázzukönzésünk üdezöld leveleit,a Gazda jár a szőlőskertekbenés megjelöli a … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Ringatjuk

Ringatjuk a betlehemi bölcsőtimmár közel kétezer éve:‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’– Jóakaratba, békességbepólyálnánk egész életünkben,elaltatnánk a szelíd Hangot,mikor megszólal, ha a léleklegmélye Megváltót fogamzott. Elaltatnánk: ne lásson minket,csak évről-évre ünnepeinknekillő háttere legyen…s ha szól is néha, csendesen,csak az a szent Gyermek maradjon!S hogy el ne guruljon glóriája:ráénekeljünk zengőn, szépenkarácsonyi harmóniára: – Nem azt érezzük-e titokban,hogy ostort … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Bezárt ajtók…

…minden ajtót bezártak már:éj van, alszik Betlehem,szállás nélkül csak két embermegy fáradtan, csendesen,megy fáradtan, csendesen… Egy útszéli istállóbanpislákol a mécsvilág…– nem oltotta el a gazda?Az apró fény messze lát,hívogatóan föl-föllobban,mintha szólna: – jöjjetek!Van friss széna, korsóban víz,tegyétek le terhetek! Kívül a fák összesúgnak:– Ott benn történt valami!Amiről az egész világfog majd egyszer hallani! A jászolban … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Hátha terem még?

Elhallgatott a Kiáltó szava,repedt nádakat ingat a szél,nem zeng az ének az Olajfák hegyén,a kerteken fehérlik a dér,„a fejsze a fák gyökerén!” – Nem halljátok, milyen csikorogvafordul az esztendő a tengelyén?Ítélettel terhes a jövőannak, aki csak magának él,dús lombozattal, gyümölcstelenül:„a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy, hogy minek álcázzukönzésünk üdezöld leveleit,a Gazda jár a szőlőskerteken,és megjelöli … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Hálát adok

Hálát adok azokértA titkon mondott imádságokért,Amiket az Ige diadaláért küldtek…Hálát adok azokértA titkon épült oltárokért,Amik viharok fergetegében le nem dűltek.Hálát adok azokért,Akik megtartották a hitet.A népért,Amely éretted küzdelemre ment,A békéért,Amiben könnyű lett a kereszt.A háláért,Aminek hangja, szava nincs!…Az igáért,Amelyik könnyű és jó bilincs.Hálát adok,Mert szépség van a szavak mögött,mert szép a lélek,Amikor megnyugszik két kezed … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – A drágagyöngy

Ahol nagyon vad és viharos a tenger,ott van a legtöbb életáldozat.Ahol a hullámok hegyekké nőnek fel,a tenger kívánja a holtakat.A hajó nagy teste csak játékszer neki,a bárkát könnyen semmisíti meg,az életet – árnak – bőgve követeli.…S itt teremnek a legszebb gyöngyszemek! A víznek árja a zárt kagylóhéj alábeszorít egy parányi porszemet,s az idegen anyag megnő … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – A szent maradék

Mi ajándékba kaptuk az időtmint az ötezrek azt az öt kenyeret,amiből maradt még tizenkét kosár,miután ők már ettek eleget. Nos úgy-ahogy leéltük életünketegészen eddig a mai napig,örömünkből furcsa döbbenet lesz,mint mikor látni kezdünk valamit,ami eddig is szemünk előtt volt,csak nem akartunk törődni vele,mert az élet végtelennek tűnik,ameddig csupa szín az eleje. …lábunkban nagy futások remegéseorrunkban … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Ha szembe jön

Ádvent idején szembe jön velünk földi vándornak öltözötten ünnep-várásunk országútján, lélek-terhelő nagy ködökben… Gyertya kell! – Égő, tiszta lángú, szív-didergető éjszakába, hogy meg ne csalja virrasztásunk neon-reklámok tarkasága. Gyertya kell! – Égő, szelíd lángú, és kéz, amely magasra tartja, és… egy másik aki segítsen, ha annak elfárad a karja! Gyertya kell! – Sok kis égő … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Virradat

Latin nyelvbe, tilalomba zártanHevert az Írás olvasatlanul. …a wittenbergi vártemplom faláraoktóberi éj sötétje borul.Nyugtalanul alszik lenn a város,hűlő kéményekben gubbaszt a gond.Hangtalanul kondul a harang,ütése most egy emberszívben kong:elszánt léptek riasztják a csendet,szögek koppannak kalapács alatt,árkuspapír fehérlik az ajtón,s mire fölkel a Nap,a könyv-veretről lepattan a csat! Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!