Lukátsi Vilma – Bezárt ajtók…

…minden ajtót bezártak már:
éj van, alszik Betlehem,
szállás nélkül csak két ember
megy fáradtan, csendesen,
megy fáradtan, csendesen…

Egy útszéli istállóban
pislákol a mécsvilág…
– nem oltotta el a gazda?
Az apró fény messze lát,
hívogatóan föl-föllobban,
mintha szólna: – jöjjetek!
Van friss széna, korsóban víz,
tegyétek le terhetek!

Kívül a fák összesúgnak:
– Ott benn történt valami!
Amiről az egész világ
fog majd egyszer hallani!

A jászolban gyermek fekszik!
Édesanyja ráhajol,
…nyár illat árad feléje
a szénaszálak alól…
Szelíd tehén párás szája
leheli rá melegét…
A korsó víz friss forrásból
hozta a csorgás neszét…

Bezárt szívek, bezárt ajtók,
fösvény álmú emberek:
ott a boldog istállóban
Isten Fia szendereg!

Messze kint a nyájak mellett
hírt kaptak a pásztorok:
ének csendült a magasból,
zengte száz angyal-torok…

Napkeletről jó ideje
indult egy kis karaván,
a csillag jelét követve
ide is értek talán…

A csillag megállt az égen!
Kialudt a mécsvilág,
hivatását betöltötte,
mert más Fény jött most a földre:

Isten küldte szent Fiát!
Isten küldte szent Fiát!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás