Ahol nagyon vad és viharos a tenger,
ott van a legtöbb életáldozat.
Ahol a hullámok hegyekké nőnek fel,
a tenger kívánja a holtakat.
A hajó nagy teste csak játékszer neki,
a bárkát könnyen semmisíti meg,
az életet – árnak – bőgve követeli.
…S itt teremnek a legszebb gyöngyszemek!
A víznek árja a zárt kagylóhéj alá
beszorít egy parányi porszemet,
s az idegen anyag megnő óriássá
és gátolja a nyugodt életet;
a kagyló azt életnedvével vonja be,
de egyre jobban bántja a göröngy,
s e kínos harcban elmúlik élete,
de új élet fakad: a drágagyöngy!
…Én homokszem vagyok… parányi féreg,
mindenség kicsinyke porszeme,
Mégis, megzavarta életét a Szentnek,
s Ő azt életnedvével vonta be.
Drága, szent vére kiömlött a Golgotán,
áldozat volt a Krisztus élete!
– Igen! Mert fölöttem úgy tombolt az orkán,
az Úrnak lettem drága gyöngyszeme.
Vér nélkül rút, idegen göröngy,
De abba rejtve: drága, drágagyöngy.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: