← Magyar költők versei

Bódás János – Úrvacsora

Az csak igazi, az a hit,
mely mindig ád s tesz valamit,
mely testet ölt, él s látható,
termő, jövővel bíztató,
mibe itt, s ma lényegül át
Krisztus, megmutatván magát
tebenned is: ha emberül
dolgozol s nem selejt kerül
ki a kezedből, – s hogyha kést
rejt szó, kéz – te adsz békülést.
Ha ott küzdesz azok között,
kik ma űzik az „ördögöt”:
háború, nyomor démonát.
s az ember boldogság-jogát
váltják meg, de nem véres érvvel:
a munka s eszme fegyverével!

Lásson a gyanakvó világ
hitet, mely nemcsak szóvirág,
de úgy terem és úgy ragyog,
mint Krisztus-szava: én vagyok!
Ezt parancsolja ő maga
ha terítve az asztala:
vérem ital, a testem étek,
íme vegyétek és egyétek,
S amit én tettem, azt tegyétek!

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Bódás János összes verse

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon