Lukátsi Vilma – Virradat

Latin nyelvbe, tilalomba zártan
Hevert az Írás olvasatlanul.

…a wittenbergi vártemplom falára
októberi éj sötétje borul.
Nyugtalanul alszik lenn a város,
hűlő kéményekben gubbaszt a gond.
Hangtalanul kondul a harang,
ütése most egy emberszívben kong:
elszánt léptek riasztják a csendet,
szögek koppannak kalapács alatt,
árkuspapír fehérlik az ajtón,
s mire fölkel a Nap,
a könyv-veretről lepattan a csat!

Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Lukátsi Vilma további versei →