Fiatalságod zsenge tavaszát
lefosztják rólad kapzsi perceid,
majd télre váltva tlrleZó nyarát,
külsőd díszét a -sírba temetik.
Közös adónkat így törleszti féltett
kincstárából hanyatló életed,
míg mindent visszavéve az Enyészet,
ingyen-zsákmányként börtönébe vet.
De valód lényegét kibontja léted,
és időtlenné nő a pillanat,
szárnyaival beárnyékol a Lélek,
s gyorsröptű sasként magával ragad!
S amit az Idő romként eltemet,
kikelti a megváltó Szeretet !
Nagyon tetszik, követlek máshol is: