Hazánkban az anyák napja május első vasárnapjára esik, de szerte a világon ünneplik az életet adó nőket, édesanyákat, aki csak teheti anyák napi versekkel.
Nem lehetünk elég hálásak, ha az édesanyákról van szó, hisz tőlük kaptuk az életet, körülményektől függetlenül.
Vidd magaddal a verseket! Rendeld meg még ma! Katt a képre!
Erre a napra készülődve bizonyára lázasan keressük az anyáknapi versek sorait, mi lehet az a rím, az a metafora, az a költői kép, amivel legjobban ki tudjuk fejezni hálánkat és szeretetünket édesanyánk felé.
Akkor is, ha már ő nincs köztünk, és csak az emlékét tudjuk felidézni magunkban.
Tudjuk, hogy ez nem mindig egyszerű, még akkor sem, ha édesanyánkkal harmonikus kapcsolatban élünk, olykor még akkor is, vannak felfogásbeli eltérések. Egy valamit azonban tudnunk kell!
Ők SOHA nem akarnak nekünk rosszat! SOHA nem rosszindulatúak, egyszerűen a “túlféltés” miatt szeretnének olykor visszafogni bennünket. Ez ellen természetes módon lázadozunk, majd bizonyos idő elteltével megértjük.
Anyák napi versek nagyoknak és kicsiknek, keresztény anyák napi versek, és a legszebb anyák napi versek várnak.
Biztos vagyok benne, amikor megtaláltuk a legszebb verset anyák napjára, mi magunk sem tudjuk úgy elolvasni, hogy ne szökjön könny a szemünkbe. Vagy ne fogadnánk meg, hogy mostantól minden másképp lesz: másképp viselkedünk, beszélünk, érzünk, teszünk vele kapcsolatban.
Úgy legyen!
Minden vers vigyen egy kicsit közelebb hozzá, minden gondolat ölelje át egy kicsit szorosabban!
Ha türelmes végigböngészed az oldalt, de biztos vagyok benne, hogy megtalálod azt a verset is, ami szíven talál, amire szükséged van.
Itt és most!
A legáldottabb kéz a földön,a te kezed jó AnyámRettentő semmi mélyén álltamKözelgő létem hajnalán;A te két kezed volt a mentőms a fényes földre helyezett…Add ide, – csak egy pillanatra, –Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli megA napnak étkét, italátEz a kéz vállalt életéreGyilkos robotban rabigát,Ez tette értünk nappalokkáA nyugodalmi perceket…Add ide, – … Olvass tovább
Minden pillangóbananyám lelkét látom,mely könnyharmatot ejtminden szál virágon,mert hiába keresiazt a hervadozó egyet,amitől a szíveboldogsággal telt meg. Szállj csak lepke, szállj,minden szál virágra,hadd higgyem,hogy anyám lelkétélet koronázza,hadd higgyem, hogy halála,csak egy fényes álom,mely túltündökli magátminden valóságon…
Megkérem a felkelő napotmosolyogjon be reggelAnyácska ablakán. Megkérem a felhőnyájakatlegeljenek most másutta nagy ég hajlatán. Megkérem a kertünk aljábanfutó csermelyt, ne legyenma hangos szava itt.Weöres Sándor Megkérem a kis fülemülétdalolja házunk előtta legszebb dalait. Megkérem a tücsökzenekartkísérje lágyan, halkanmadárka életét. Megkérem a kert virágaitkedves illatuk szórjákAnyácska merre lép.
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,ki adtál életet, adj neki most álmot,és mivel ígértél, szavadat kell állnod,mert ő mindig hitt és sose kételkedett,szájára suttogva vette a nevedet.Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,próbálkozz, lehelj … Olvass tovább
Nagymama, nagymama,Drága, gondos dajka,Aprócska koromnakMelengető napja.Be sokszor siettélKönnyem letörölni,Hogyha bánatom voltSzívedre ölelni!Emlékszem: még mikorCsöpp kezemet fogvaElőször vezettélEngem a templomba.Aranyos kis ajtóOltár fölött csukva-Suttogva mutattad:„Ott van a Jézuska”.Nem is értettem még,De tenéked hittem,Így neveltél engem,Ebben a szent hitben.Azóta megnőttem,Tudok imádkozni,Kis Jézustól reádEzer áldást kérni!
Azt tanultam, hogy a tavaszIllatáért oly kedves,Csupa játék minden tette,Csupa öröm: gyermekes. A forró nyár hosszú napjaA munkának ideje:Napkeltétől napnyugtáigAz életnek embere. A kedves ősz, bő kezévelÁldásait osztja szét.Magának ő mit sem tart megEz adja meg örömét. Te olyan vagy jó nagyanyám,Mint az ősz, mely mindenétOda adja önzetlenülReánk ontja szerelmét. A jó Isten hallgassa megImádságom … Olvass tovább
Ezen a szép naponTeli van a szívem dallal,Kipirul az arcom,Mint a rózsás, nyári hajnal.Édes nagyanyácskám,Hozzád repes boldog lelkem.Ölellek, csókollak,Ölelj, csókolj te is engem!
Az én kezem még fehér,mint a kenyér béle,mind a kettő belefér,Anyám tenyerébe.Barna az ő tenyere,mint a kenyér héja,puhán simogat vele,arcom simogatja.Este, ha a lámpa ég,s mégsem látja senki,barna, jóságos kezét,kötényébe ejti.Szeme nagyon messze nézés a lámpa fénye,mint az édes, sárga méz,csorog szép kezére.
Mikor járni tanítottál,lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál,ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál,kívánságom lesve.Álmot hozó meséd nélkülsose múlt el este. Beszédre is tanítottál.Szívesen mesélek.Elmesélem e szép napon,hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackókszeretik a mézet,Édes, drága jó anyácskámúgy szeretlek téged.
Már a szemük oly szörnyü nagy,hogy megijed, ki belenéz,s szemük alatt sovány gödör,amelybe rémek alszanak.Oly vékonyak, akár a rongy,tejadó mellük elapadt,könnyes szemük kiszáradott,kezük, mint a kardpenge olyéles, határozott, kemény,s uruk sóhajtva néz reá,a kézre, amely puha volt,az álmok lágy párnája volt,s nem ismeri fel a kezet. Nem is nők többé, férfiak,álmos, sebesült katonák,fejükön fekete sisak,a … Olvass tovább