Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál.
Szíved közelében, szíved alatt hordtál.
Születtem, mert szültél, létre hívtál engem,
talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem.
Anyai szíved a lágy dallamát verte,
dobogva, jöttömet, létem ünnepelte.
Karod körbefonta apró kis testemet,
szép madonna voltál, kit festők festenek.
Belsődből felém a szereteted áradt,
s történhetett bármi, bele sosem fáradt.
Adtál, amit tudtál. Tetted csak a dolgod!
Figyelted csemetéd, mitől lenne boldog?
Lelkem tanítottad jobbá, többé válni,
szeretet dallamot írni, komponálni.
Ma már úgy működik, mintha visszhang lenne,
s megértő szeretet köszön vissza benne!
Hála muzsikája száll most feléd, tőlem,
szeretet dallama kibomlik belőlem.
Neked köszönöm, hogy megtanultam adni,
szeretnék örökre gyermeked maradni!