Túrmezei Erzsébet – A néma vád

Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc.Rajt szívet-tépő, szelíd fájdalom.A várost nézi… és Őt nézem énhónapok óta… hűvös hajnalon,ha ébredek és hideg éjszakán,a nap zajának hogyha vége lett.Mert itt sugárzik sápadt-csendesenszobám falán… s az életem felett.Sokszor szíven talált a néma vád,s hitetlenül harcoltam ellene.Tudom, hogy miattam vagy szomorú.Tudom, Uram, hogy másképp kellene.Valahol mélyen elszakadt a húr.Nem zengi tisztán … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Mint a madár szárnya

Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba. Clairvauxi Bernát Teher a szárnyad , suhanó madár?Repülsz! Kék egek végtelenje vár.Repülsz-fényében aranynapsugárnak.Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad. Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?lehet , gyenge vállad már felsebezte.De olyan teher mint a madár szárnya.Nélküle magasság hiába várna.Nélküle a célt … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Átragyog-e rajtunk?

Benéz a nap a templomablakon.Átragyog a színesruhájútizenkét férfialakon.Tarka foltokat vet a padsorokra,s a kisfiúra édesanyja mellett.Az nézi egyideig álmélkodvaa szép mozaik templomablakot,a tizenkét sugárzó alakot.Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’ Tart még az igehirdetés.Édesanyja csak arra figyel.S a kis kérdezőt súgva, hirtelenegyetlen szóval csendesíti el:,,Keresztyének!’’S hangzik tovább a prédikáció,szól az orgona, zeng az ének. … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Isten madárkái

Isten madárkái tovahagytak minket.Verebek lakják most fecskefészkeinket.Isten madárkái messze délre szálltak.Fényes napkeletig bizony meg se álltak.Őket a hideg tél utol se éri.Röptüket ragyogó napsugár kíséri.Hozzánk tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.Csalóka, szép ősznek egy percig se hisznek.Istenem, ha én is madárkád lehetnék,zord, hideg világban tavaszt hirdethetnék!Milyen jó is volna! Jöhetne hideg tél,dermesztőn, fagyosan fújhatna hideg szél:messze … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Márciusi álom

Álmodom egy fényes,nagy magyar királyról.Jönne, hol a nap kél,fényes csodatájról.Jönne hóparipán,erős mentőkézzel.Igazság sarjadna,merre lova lépdel.És amerre járna:Segítséget senkihiába nem várna.És ahová térne,égi áldás térne:Igazi jót senkihiába nem kérne.Édes, szép hazánkbanbékesség honolna.Milyen szép is lenne!Milyen jó is volna! Nem is lehetetlen.Nem is olyan álom.Hiszen él egy Király,fényes csodatájon.Fényes égi tájrólhozzánk le is szállott.Hozott segítséget,hozott igazságot,ragyogó örömöt,boldog … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A minta

Mindig mosolyog és szeretve szolgál, tekintetében távol fény ragyog. lényéből már a menny nyugalma árad. El sose fárad. Megsérteni semmivel nem lehet, hisz nincsen benne kit megsérteni, nincs énje. Földhöz nem köti már semmi. Kész hazamenni. Nincsen neve. Krisztus nevében él. Krisztus kezének csendes eszköze. Krisztus lényének visszasugárzása: Hűséges mása. Ím, itt a minta. Áldó … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Együtt mentünk

Testvérekké tettádventi vágy, karácsonyi öröm.A csillagvonta, titkos fénykörönbelül mindenki testvér.Te azt kerested, amit én keresetem.Én azt kerestem, amit te kerestél. A földi, szép karácsonyokon átörök karácsony útján vándoroltunk.„Közelebb Hozzá!” – súgta a szíved.„Közelebb Hozzá!” – verte az enyém.És nem álltunk meg, és testvérek voltunk. Halott vagy. Tudom. Sírban vagy. Tudom.De én nem láttam halott arcodat,sírod … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Adventi út

Herman Claudius verse Te emberi útunkat végigjártad, Éles kövei lábad is sebezték, Ismerős neked a gond, félelem, bánat, És jól tudod, hogy most is hányszor kell még Rögös útakon roskadozva mennünk, Fáradtságot, fájdalmat viselve… S most ismét karácsony lesz és a lelkünk Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya: Ajándékozd minekünk békességed! Vond … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A soha el nem múló hívás

Kövess engem!” – hangzott előszörcsaknem kétezer éve már.A Genezáret kék hullámaitberagyogta fénylőn a napsugár,és odahagyva hálót, otthont, múltat,az első tanítványok elindultak. Azóta századok tűntek tova,de ez a hívó, szent, jézusi szónem némult el soha!S várhattak rájuk próbák, szenvedések,mindig voltak, akik nyomába léptek,hogy elveszetteket keressenek,halálból új életre mentsenek,békét hirdessenek, szeressenek! Áldott az a felejthetetlen óra,amikor ez … Olvass tovább

Ismeretlen költő (fordította: Túrmezei Erzsébet) – Nem ejt hibát

Ha különösnek, rejtelmesneklátszanak Isten útjai,ha gondok örvényébe vesznekszívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készüla nap, mely csak gyötrelmet ád …egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak,s irgalma kútja mély nekem …ha a támaszok mind inognak,ha nincs erő, nincs türelem,s tekintetem sehol célt nem látvaksötét, könnyes éjen át …egy szikrácska hit vallja … Olvass tovább