Túrmezei Erzsébet

Túrmezei Erzsébet versei

 

Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban. Neve a magyar keresztény felekezetek körében hovatartozástól függetlenül ismert, az evangélikus egyház 20. századi történetének is kiemelkedő alakja.

Magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító diakonissza volt. A FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990 utáni első főnökasszonya, tisztségét haláláig alázattal hordozta.

Nincs olyan ember a Kárpát-medencei magyar felekezetek körében, aki ne tudna idézni istenes verseiből vagy énekszövegeiből. Az evangélikus énekeskönyv több mint 100 éneke fűződik Túrmezei Erzsébet nevéhez.

Finn, német és angol fordításban is jelentek meg versei.

Már 6 évesen verseket írt, ami az akkori helyi lapokban jelent meg. 1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált, amelyet a kommunista diktatúra a többi renddel együtt feloszlatott.

A kommunizmus idején verseit kézírással terjesztették, majd a ’70-es évektől jelenhettek meg ismét kötetei:

Így leszel áldás (1970), Emberré lettél, hogy ember legyél (1979), Most élni küldetés (1984), Ádventtől adventig (1987), Ragyogjatok szép csillagok (1994), Csodát virágzik a jelen (1995) Őszből tavaszba (1997,) Vonat nem állt meg (1997), Megtaláltam (2003).

Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor „Krisztus poétájának” nevezte a költőnőt, akivel személyesen is volt szerencséje megismerkedni Budapesten.

Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulóján, 2012-ben konferenciákkal, emléktábla-avatással, szavalóversennyel, rádió – és tévéműsorral emlékezett a költőnő szolgáltára a magyarországi evangélikus egyház. Emlékét az életéhez kötődő városokban elevenítették fel.

2000. májusában hunyt el Budapesten. Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör díszpolgára.

Túrmezei Erzsébet – És lennék fénysugár…

Most te nem látsz belőlem egyebet,csak azt a fénylő kegyelemruhát,mely ráborulva sebre, gyöngeségre,fehéren, csillogón beföd.Szövése köd,de nem látsz rajta át.Nem látsz belőlem egyebet,csak ezt a fénylő kegyelemruhát. Én… én tudom: alatta, rejtve,fénnyel fedezve, elfelejtve,én… én tudom, hogy ki vagyok.Jaj, fekélyes bűnnel megvert,rab, gyáva, gyönge régi embertérzem mozdulni annyiszor méghófehér köntösöm alatt.De kegyelem borít el lágyan.Járhatok … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Hála

Uram, a szívem háladalba fog:Megköszönök Neked minden napot,Melyen szereteted érezhetem,Minden parányi fényt az életen,Minden vigaszt sivatag-út alatt,Minden mosolygó, meleg sugarat. Vihart ígérők bár a holnapok,Te vagy, aki a szívem biztatod!Ha ma egy porszem terhet hordozok,Talán Te holnap le is oldozod!Hogy adjak hálát, hogy te szüntelen,Amerre járok, ott vagy énvelem? Minden kicsiny madárka énekét,Minden bajt, mely … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Életének

Köd előttem, köd utánam.Mese mondja, régi, drága.Hogy elillan, mint az álom,gyermekévek szép világa.Köd előttem, köd utánam. Év előttem, év utánam.Visz a sodra, von az árjaismeretlen, nagy folyamnak.Ifjú szívet, jaj, mi várja?Év előttem, év utánam. Gond előttem, gond utánam.Már, amerre nézek, látok,tülekedő, vad tömeg csak,nem testvérek! Nem barátok!Gond előttem, gond utánam. Bűn előttem, bűn utánam.Fojtogat künn, … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A néma vád

Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc.Rajt szívet-tépő, szelíd fájdalom.A várost nézi… és Őt nézem énhónapok óta… hűvös hajnalon,ha ébredek és hideg éjszakán,a nap zajának hogyha vége lett.Mert itt sugárzik sápadt-csendesenszobám falán… s az életem felett.Sokszor szíven talált a néma vád,s hitetlenül harcoltam ellene.Tudom, hogy miattam vagy szomorú.Tudom, Uram, hogy másképp kellene.Valahol mélyen elszakadt a húr.Nem zengi tisztán … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Mint a madár szárnya

Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba. Clairvauxi Bernát Teher a szárnyad , suhanó madár?Repülsz! Kék egek végtelenje vár.Repülsz-fényében aranynapsugárnak.Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad. Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?lehet , gyenge vállad már felsebezte.De olyan teher mint a madár szárnya.Nélküle magasság hiába várna.Nélküle a célt … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Átragyog-e rajtunk?

Benéz a nap a templomablakon.Átragyog a színesruhájútizenkét férfialakon.Tarka foltokat vet a padsorokra,s a kisfiúra édesanyja mellett.Az nézi egyideig álmélkodvaa szép mozaik templomablakot,a tizenkét sugárzó alakot.Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’ Tart még az igehirdetés.Édesanyja csak arra figyel.S a kis kérdezőt súgva, hirtelenegyetlen szóval csendesíti el:,,Keresztyének!’’S hangzik tovább a prédikáció,szól az orgona, zeng az ének. … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Isten madárkái

Isten madárkái tovahagytak minket.Verebek lakják most fecskefészkeinket.Isten madárkái messze délre szálltak.Fényes napkeletig bizony meg se álltak.Őket a hideg tél utol se éri.Röptüket ragyogó napsugár kíséri.Hozzánk tavaszt hoznak, tőlünk nyarat visznek.Csalóka, szép ősznek egy percig se hisznek.Istenem, ha én is madárkád lehetnék,zord, hideg világban tavaszt hirdethetnék!Milyen jó is volna! Jöhetne hideg tél,dermesztőn, fagyosan fújhatna hideg szél:messze … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Márciusi álom

Álmodom egy fényes,nagy magyar királyról.Jönne, hol a nap kél,fényes csodatájról.Jönne hóparipán,erős mentőkézzel.Igazság sarjadna,merre lova lépdel.És amerre járna:Segítséget senkihiába nem várna.És ahová térne,égi áldás térne:Igazi jót senkihiába nem kérne.Édes, szép hazánkbanbékesség honolna.Milyen szép is lenne!Milyen jó is volna! Nem is lehetetlen.Nem is olyan álom.Hiszen él egy Király,fényes csodatájon.Fényes égi tájrólhozzánk le is szállott.Hozott segítséget,hozott igazságot,ragyogó örömöt,boldog … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A minta

Mindig mosolyog és szeretve szolgál, tekintetében távol fény ragyog. lényéből már a menny nyugalma árad. El sose fárad. Megsérteni semmivel nem lehet, hisz nincsen benne kit megsérteni, nincs énje. Földhöz nem köti már semmi. Kész hazamenni. Nincsen neve. Krisztus nevében él. Krisztus kezének csendes eszköze. Krisztus lényének visszasugárzása: Hűséges mása. Ím, itt a minta. Áldó … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Együtt mentünk

Testvérekké tettádventi vágy, karácsonyi öröm.A csillagvonta, titkos fénykörönbelül mindenki testvér.Te azt kerested, amit én keresetem.Én azt kerestem, amit te kerestél. A földi, szép karácsonyokon átörök karácsony útján vándoroltunk.„Közelebb Hozzá!” – súgta a szíved.„Közelebb Hozzá!” – verte az enyém.És nem álltunk meg, és testvérek voltunk. Halott vagy. Tudom. Sírban vagy. Tudom.De én nem láttam halott arcodat,sírod … Olvass tovább