Túrmezei Erzsébet – Márciusi álom

Álmodom egy fényes,nagy magyar királyról.Jönne, hol a nap kél,fényes csodatájról.Jönne hóparipán,erős mentőkézzel.Igazság sarjadna,merre lova lépdel.És amerre járna:Segítséget senkihiába nem várna.És ahová térne,égi áldás térne:Igazi jót senkihiába nem kérne.Édes, szép hazánkbanbékesség honolna.Milyen szép is lenne!Milyen jó is volna! Nem is lehetetlen.Nem is olyan álom.Hiszen él egy Király,fényes csodatájon.Fényes égi tájrólhozzánk le is szállott.Hozott segítséget,hozott igazságot,ragyogó örömöt,boldog … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A minta

Mindig mosolyog és szeretve szolgál, tekintetében távol fény ragyog. lényéből már a menny nyugalma árad. El sose fárad. Megsérteni semmivel nem lehet, hisz nincsen benne kit megsérteni, nincs énje. Földhöz nem köti már semmi. Kész hazamenni. Nincsen neve. Krisztus nevében él. Krisztus kezének csendes eszköze. Krisztus lényének visszasugárzása: Hűséges mása. Ím, itt a minta. Áldó … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Együtt mentünk

Testvérekké tettádventi vágy, karácsonyi öröm.A csillagvonta, titkos fénykörönbelül mindenki testvér.Te azt kerested, amit én keresetem.Én azt kerestem, amit te kerestél. A földi, szép karácsonyokon átörök karácsony útján vándoroltunk.„Közelebb Hozzá!” – súgta a szíved.„Közelebb Hozzá!” – verte az enyém.És nem álltunk meg, és testvérek voltunk. Halott vagy. Tudom. Sírban vagy. Tudom.De én nem láttam halott arcodat,sírod … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Adventi út

Herman Claudius verse Te emberi útunkat végigjártad, Éles kövei lábad is sebezték, Ismerős neked a gond, félelem, bánat, És jól tudod, hogy most is hányszor kell még Rögös útakon roskadozva mennünk, Fáradtságot, fájdalmat viselve… S most ismét karácsony lesz és a lelkünk Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya: Ajándékozd minekünk békességed! Vond … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – A soha el nem múló hívás

Kövess engem!” – hangzott előszörcsaknem kétezer éve már.A Genezáret kék hullámaitberagyogta fénylőn a napsugár,és odahagyva hálót, otthont, múltat,az első tanítványok elindultak. Azóta századok tűntek tova,de ez a hívó, szent, jézusi szónem némult el soha!S várhattak rájuk próbák, szenvedések,mindig voltak, akik nyomába léptek,hogy elveszetteket keressenek,halálból új életre mentsenek,békét hirdessenek, szeressenek! Áldott az a felejthetetlen óra,amikor ez … Olvass tovább

Ismeretlen költő (fordította: Túrmezei Erzsébet) – Nem ejt hibát

Ha különösnek, rejtelmesneklátszanak Isten útjai,ha gondok örvényébe vesznekszívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készüla nap, mely csak gyötrelmet ád …egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak,s irgalma kútja mély nekem …ha a támaszok mind inognak,ha nincs erő, nincs türelem,s tekintetem sehol célt nem látvaksötét, könnyes éjen át …egy szikrácska hit vallja … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Teljes öröm van nálad!

Zsoltárok 16:11 Hányszor hullt a szívemregyermekek mosolya:virágok fehér szirmamájus szellőjiben.Én visszamosolyogtam,de bús volt a szívemés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Ha rengő bölcső mellettédesanya mosolygott,valami szelíd, boldog,édes érzés fogott el,mint bimbók hasadásán,mint rügyek fakadásán…Csak sugársuhanássötét árnyak között.Titkos bánat födöttés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Valaki a neved mondta,valaki rólad beszélt,Úr Jézus, és mosolygott.Lényéből és szavábóltiszta sugárzás, boldog,szelíd fényesség áradt.Megremegett … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,elhallgatott a fekete madár,mely minden év után azt sírta: Kár! Végig az úton, tűnő évekenazóta más madár dalol nekem.Erőm újul a csengő éneken. Ha hervad a százvirágú tavasz,arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,akár virág nyit, akár tél havaz. Ha évek után évek tűnnek el,és egyre sebesebben szállnak el,– az örök ifjúságról énekel. … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Elmúlt

Voltál már az alkalom temetésén?Verik a koporsófödeletfagyos téli göröngyök,s a szívedet göröngynehéz miértek:Miért nem tetted?Miért nem adtad?Miért nem mondtad?Felelj: miért nem?… Ezer alkalmat temetünkminden temetésen.Hiába koszorú, virágsíron, ravatalon…Verik a koporsófödeletfagyos téli göröngyök…Elmúlt az alkalom.

Túrmezei Erzsébet – Váltság

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk.Váltság – – – – – S ha nekünk mégis vannak sebeink,mélységes mélyek, be nem … Olvass tovább