Túrmezei Erzsébet – Gyertya
Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe&...
Túrmezei Erzsébet
Túrmezei Erzsébet – Kérdez a gyermek
„Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az...
Túrmezei Erzsébet – Karácsonyi rímek
Ezüstöt ölt a téli fold. Havas kis út a hegyre fut. Karácsony int felénk megint. Keresi árva, elhagyott a betlehemi csillagot. Köd hamva hull és rajta túl mint zúzmarás, fehér varázs, e...
Túrmezei Erzsébet – Amerre most jár
Annyi szívben felébred valami hívogató vágy: útra kelni egyszer. Járni, amerre Jézus lába járt. Látni a Golgotát látó szemekkel. Hallgatni az olajfák suttogó beszédét… azt a titkos...
Túrmezei Erzsébet – Eljön
Ádvent. Szelídzengésű üzenet. Eljön! Eljön! Beteg, a gyógyulásod, rab, a szabadulásod, halott, az életed. Szomorú, most jön az öröm! Erőtlen, most jön az erő! Éjbe\...
Túrmezei Erzsébet – A forráshoz
„Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.” Sören Kierkegaard Tiszta- bővizű csodálatos Forrás, ...
Túrmezei Erzsébet – A harmadik
Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet...
Túrmezei Erzsébet – A magyar fa
Ha egy fára ragyog a nap fénye, hogyne lenne életre reménye! Meleg a fény, fakad a rügy tőle, zöld levélke bújik ki belőle. Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta. A kék égre úgy mosolyo...
Túrmezei Erzsébet – Három karácsony gyermeke
Három karácsony fényében élek, S járom az utat, míg hazaérek. Mély szakadékban, meredeken, Holt sivatagban, zord hegyeken. Szomorú ködben kell néha mennem, Fekete felleg fog körül engem...
Túrmezei Erzsébet – Húsvét hajnalán
Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír felé hárman, epesztő, emésztő, roskasztó gyászban. Ím ébred az élet és támad a nap már....
- 1 of 2
- 1
- 2
- Következő »