Egy darabig elvisz a láb is …
de gyilkos ingoványhoz ér …
félelmetes szakadékhoz ér …
zúgó folyam partjához ér …
és akkor nincs tovább.
Egy darabig elvisz a szív is …
utat lel ingoványon át
lélékvesztőt a folyamon …
aztán elér oda, ahol
a szívnek sincs tovább.
És ha már a szív sem lel utat
át gyilkos ingoványokon,
folyamon, sellőn, tengeren:
a hiten, a hiten a sor,
és mégis van tovább.
A hit elvisz… elvisz a célig.
Megfáradottnak szárnyat ad.
És vészen át és poklon át
oda, az Istenig ragad.
És akkor nincs tovább.
Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább a küszködés,
és nincs tovább a fájdalom.
Csak az élet, csak az öröm,
a béke van tovább.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: