Köd előttem, köd utánam.
Mese mondja, régi, drága.
Hogy elillan, mint az álom,
gyermekévek szép világa.
Köd előttem, köd utánam.
Év előttem, év utánam.
Visz a sodra, von az árja
ismeretlen, nagy folyamnak.
Ifjú szívet, jaj, mi várja?
Év előttem, év utánam.
Gond előttem, gond utánam.
Már, amerre nézek, látok,
tülekedő, vad tömeg csak,
nem testvérek! Nem barátok!
Gond előttem, gond utánam.
Bűn előttem, bűn utánam.
Fojtogat künn, mardos itt benn.
Mérhetetlen messzeségben
fent, felettem trónol Isten.
Bűn előttem, bűn utánam.
Vád előttem, vád utánam,
vád köröttem, önmagamban.
Annyi vád, ahány lehelet.
Annyi vád, ahány utam van.
Vád előttem, vád utánam.
Hegy előttem, völgy utánam.
Gyötrelem, kín, napon-éjen,
életúton… mind azért volt
ezt a csúcsot, hogy elérjem.
Hegy előttem, völgy utánam.
Hegy előttem, hegy előttem.
Nézem, nézem a keresztet
hívő, mást sem látó szemmel.
Boldog, ezertitkú kezdet.
Hegy előttem, hegy előttem.
Fény előttem, fény utánam!
Hordom édes üdvösségem.
Hirdetem zengő dalokban.
Árad-ujjong földön, égen.
Fény előttem, fény utánam.
Év előttem, év utánam,
évek tűnnek, mint az álom,
s mindenütt Krisztushoz érek,
mindenütt csak Őt találom…
év előttem, év utánam.
Ő előttem, Ő utánam.
A szívemben, a dalomban,
az életben, a halálban,
örömárban, fájdalomban.
Ő előttem, Ő utánam.
Így előre, így hazáig!
Van-e szebb út utamnál,
boldogabb hit a hitemnél,
hívebb úr az én Uramnál?
Így előre, így hazáig!
Zengj előttem, zengj utánam
boldog ének, hálaének!
Át az elgyötört világon
zengj be minden percet, évet!
Zengj előttem, zengj utánam!
Nagyon tetszik, követlek máshol is: