✦ Szerző

Túrmezei Erzsébet

Túrmezei Erzsébet versei Túrmezei Erzsébet 1912. február 14-én született Tamásiban. Neve a magyar keresztény felekezetek körében hovatartozástól függetlenül ismert, az evangélikus egyház 20. századi történetének is kiemelkedő alakja. Magyar-német szakos tanárnő, költő, műfordító diakonissza volt. A FÉBÉ Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990 utáni első főnökasszonya, tisztségét haláláig alázattal hordozta. Nincs olyan ember a Kárpát-medencei magyar felekezetek körében, aki ne tudna idézni istenes verseiből vagy énekszövegeiből. Az evangélikus énekeskönyv több mint 100 éneke fűződik Túrmezei Erzsébet nevéhez. Finn, német és angol fordításban is jelentek meg versei. Már 6 évesen verseket írt, ami az akkori helyi lapokban jelent meg. 1941-től evangélikus diakonisszaként szolgált, amelyet a kommunista diktatúra a többi renddel együtt feloszlatott. A kommunizmus idején verseit kézírással terjesztették, majd a '70-es évektől jelenhettek meg ismét kötetei: Így leszel áldás (1970), Emberré lettél, hogy ember legyél (1979), Most élni küldetés (1984), Ádventtől adventig (1987), Ragyogjatok szép csillagok (1994), Csodát virágzik a jelen (1995) Őszből tavaszba (1997,) Vonat nem állt meg (1997), Megtaláltam (2003). Munkássága és szolgálata ideje alatt több mint kilencszáz vers és műfordítás látott napvilágot tolla nyomán. Reményik Sándor "Krisztus poétájának" nevezte a költőnőt, akivel személyesen is volt szerencséje megismerkedni Budapesten. Túrmezei Erzsébet születésének 100. évfordulóján, 2012-ben konferenciákkal, emléktábla-avatással, szavalóversennyel, rádió - és tévéműsorral emlékezett a költőnő szolgáltára a magyarországi evangélikus egyház. Emlékét az életéhez kötődő városokban elevenítették fel. 2000. májusában hunyt el Budapesten. Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör díszpolgára.

Túrmezei Erzsébet

Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba.
Clairvauxi Bernát
Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.

Túrmezei Erzsébet

Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,

Túrmezei Erzsébet

Isten madárkái tovahagytak minket.
Verebek lakják most fecskefészkeinket.
Isten madárkái messze délre szálltak.
Fényes napkeletig bizony meg se álltak.

Túrmezei Erzsébet

Álmodom egy fényes,
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.

Túrmezei Erzsébet

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.

Túrmezei Erzsébet

Testvérekké tett
ádventi vágy, karácsonyi öröm.
A csillagvonta, titkos fénykörön
belül mindenki testvér.

Túrmezei Erzsébet

Herman Claudius verse
Te emberi útunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,

Túrmezei Erzsébet

Kövess engem!" - hangzott először
csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,

Túrmezei Erzsébet

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,

Túrmezei Erzsébet

Zsoltárok 16:11
Hányszor hullt a szívemre
gyermekek mosolya:
virágok fehér szirma

Túrmezei Erzsébet

Mióta Jézus Krisztus velem jár,
elhallgatott a fekete madár,
mely minden év után azt sírta: Kár!
Végig az úton, tűnő éveken

Túrmezei Erzsébet

Voltál már az alkalom temetésén?
Verik a koporsófödelet
fagyos téli göröngyök,
s a szívedet göröngynehéz miértek:

Túrmezei Erzsébet

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,
hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.
Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,
bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,

Túrmezei Erzsébet

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.

Túrmezei Erzsébet

Uram, áldalak a nyárban.
Aranykalászos határban
száll most hálával teli
trónusod elé az ének,