Túrmezei Erzsébet – A soha el nem múló hívás

Kövess engem!” – hangzott először
csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait
beragyogta fénylőn a napsugár,
és odahagyva hálót, otthont, múltat,
az első tanítványok elindultak.

Azóta századok tűntek tova,
de ez a hívó, szent, jézusi szó
nem némult el soha!
S várhattak rájuk próbák, szenvedések,
mindig voltak, akik nyomába léptek,
hogy elveszetteket keressenek,
halálból új életre mentsenek,
békét hirdessenek, szeressenek!

Áldott az a felejthetetlen óra,
amikor ez a hívás felém hangzott,
s elindulhattam a Mester nyomában
a boldog, szolgálatba hívó szóra!

Élőn, győzelmesen, feltámadottan
Jézus ma is itt áll előttetek.
Hív, hogy tanítványai legyetek,
s szívetek boldog, új életről zengjen!
Ma felétek hangzik a ,,Kövess engem!”
Hogy szemetek csodát csodára lásson!

Legyen áldás minden elinduláson!

Túrmezei Erzsébet versei →