← Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet – A minta

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,

tekintetében távol fény ragyog.

lényéből már a menny nyugalma árad.

El sose fárad.

Megsérteni semmivel nem lehet,

hisz nincsen benne kit megsérteni,

nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.

Kész hazamenni.

Nincsen neve. Krisztus nevében él.

Krisztus kezének csendes eszköze.

Krisztus lényének visszasugárzása:

Hűséges mása.

Ím, itt a minta. Áldó két kezed,

én Mesterem, vezesse hát a vésőt!

Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.

Készíts el engem!

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Túrmezei Erzsébet versei

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon