Túrmezei Erzsébet – Adventi út

Herman Claudius verse

Te emberi útunkat végigjártad,

Éles kövei lábad is sebezték,

Ismerős neked a gond, félelem, bánat,

És jól tudod, hogy most is hányszor kell még

Rögös útakon roskadozva mennünk,

Fáradtságot, fájdalmat viselve…

S most ismét karácsony lesz és a lelkünk

Tiszta fényekre, boldog énekekre

Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya:

Ajándékozd minekünk békességed!

Vond adventi útunkat ragyogásba!

Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.

S ha a szent éjszakában Betlehem

Kis jászla elé borulunk, kezed

Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,

Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,

És boldogan ujjongva énekeljünk:

Karácsony! Földre szállt a szeretet!