Keresztury Dezső – Parázs
Ideje senkinek sincs már,mind ámokfutó,kit végül is csak a sír vár:elolvad, tavalyi hó. Jobb volna halkan pihenni,kertben, fű, lomb között,hervadó tűz, mely egy szemnyiparázsba költözött. Csak lenni, nem mindig őrsön;tenni a mindennapit,ahogy sok csendes ősömpéldája tanít. De soha nem nyughatom már:szél támad, lángra kapaz égre feszülő csont-várs lerogy túlterhe alatt. Kit ár sodor, fordul így … Olvass tovább