Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkon...

Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,     nagy, ismeretlen földekenénrólam álmodik egy ember,     vár, felzokog s hív szüntelen. Talán szeret...

Ha távozom a titkos másvilágba,mit mondotok remegve majd nekem,halvány körülállók, látván csodálva,hogy elszivárog váló életem? Rothadni dugtok egy ködös gödörbe,sírtok, hogy a bar...

Én voltam egykor szent edény. A fájdalom lakott szivemben, s a boldogok poétának neveztek engem. Mostan vagyok koldus, szegény, mert elveszett, mi az enyém volt. S a könny, a könny a nagyvil�...

Vigyázz.Ez a nagy pillanat. Egy ember jön feléd, bemutatkozik, már tárja kezét, most lát legelőször, rád néz, és elviszi majd az arcod, a hangod s őrzi. Lélek csak az ember a többi embe...

Kékül az ég, az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángol,vörös az égnek alja, és égni kezd az óriás pokol. Az ember ébred- a láng sustorog – fájdalmasan li...

Mi lett belőle, istenem, mi lett? Én nem tudom. Hiába kérditek. Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek, órák peregnek, erdők zengenek. Csak azt tudom, hogy mint a gondolat, vágtatnak az örök ...

Reménytelen, ki él, az mind reménytelen, csak könnye van, teménytelen. Ezt dúdolom, egy téli éjjel dúdolom s szorítom ájult homlokom. Mit sírjak én? E vad kornak mit sírjak én? Mit jajg...