✦ Szerző

Kosztolányi Dezső

✦ Ennek a szerzőnek a versei dedikálhatók – emlékére vagy köszöntésére.

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Reménytelen,
ki él, az mind reménytelen,
csak könnye van, teménytelen.
Ezt dúdolom,

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.
Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,
és megbicsaklik elefántcsont ujja
a fekete-fehér elefántcsonton.

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Én félek.
          Az élettől és sötéttől,
mely mindenütt kegyetlenül elér.
Ha száll a nap,

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

(Egy barátomnak)
A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.

Kosztolányi Dezső Dedikáld valakinek → Köszöntésére vagy emlékére

A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.
Jeges vidékre tévedünk,