Kékül az ég, az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángol,vörös az égnek alja,
és égni kezd az óriás pokol.
Az ember ébred- a láng sustorog –
fájdalmasan liheg,kikél az ágyból,
beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,
fejét paskolják a lángostorok.
És nő a fényár, zúg a virradat,
a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,
az árva ember fetreng benne főve.
Véres sarokkal, bőszen ront előre,
és este elnyúlik az ugaron,
mint egy agyonhajszolt, véres barom.
Verssel kezdenéd a hetet?
Minden hétfő reggel egy csokor válogatott vers a postaládádba — Hétindító Versek, 2015 óta. 2000+ olvasótárs, bármikor leiratkozhatsz.
Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.