Haraszti Sándor – És hívják nevét Csodálatosnak…

Kicsiny gyermekségem csodás szép emlékeVoltál te énnekem, Názáreti Jézus!A te szent nevedből áradott rám béke,Csodálatos Jézus. Jézus, Jézus, Jézus! A karácsonyestnek áhítatos fénye.Glória volt rajtad, isteni kis gyermek.Ez volt a világ legnagyobb eseménye:Öröme volt százszor földnek és a mennynek. – Én is veled együtt, hogy fölnevekedtem,A isteni dolgok mindjobban vonzottak.Föl Jeruzsálembe én is veled mentem,Ahol … Olvass tovább

Ha mély fájdalom gondja nyom…

Ha mély fájdalom gondja nyom,ne csüggedj el, szívem;célja van ennek, jól tudom,könnyíts hát terheden! Nem érted olykor Istenedcsodás vezérletét?Engedd csak fogni kezedet.Ó tudja, mit, – miért. A szenvedés majd üdvre vál’,Istennél így van ez.Lelkem, hát csendben erre várj,s remélj, a menny tied! Ó, boldog óra, nagy öröm:Siralmam véget ér!A pálma int már odafönn,s csendben közelg … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Bűnvallás

51. zsoltár Vétkeztem ellened gondolatban, tettben…Mégis a te Lelked nem hagyott el engem! El-elfelejtkeztem szent akaratodról,Sötét éjjeleken őrző két karodról. Megszomorítottam jóságos szívedet,Megtagadtam gyáván szentséges nevedet. Gondtalan ott ültem csúfolók székében,Én is elvegyültem azok beszédében. Bizonyságot Rólad tenni nem is mertem,Mert képmutatónak kellett volna lennem. Mert, hogy is beszéljem halálod azoknak,Akik életemben, s hitemben csalódtak. … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Zarándok óhaja

Fent sok, sok csillag felett van vágyaim hona. E földi küzdés helyett úgy vágyom én oda. Időzni itt nincs kedvem nyugalmam nem lelem: mert folyton kell sietnem honomba szüntelen. Lakom idegenben bár, de egy kis türelem, S kopottas por-sátorom örökre levetem. E földnek hiú vágya nem csábít engemet: zarándokút botjára teszem már kezemet. Itt nincsen … Olvass tovább

Üzenet a Jó Istentől

A kis virág az útfélenmosolyogva rád nevet!Tudod-e, hogy ez csendesenIstentől üzenet?Istentől üzenet. Ha kis madár az ágakoncsicsereg egy dalt neked;örömmel zengi: ,,A dalomIstentől üzenet,Istentől üzenet,’’A hajnalpír, az alkonyat,hullám egy tó felett:ember, ó, lássad, értsd meg: ezIstentől üzenet,Istentől üzenet. A kis virág, a szélviharüzennek szüntelen.Mondd hát annak, ki jót akar:Köszönöm, Istenem,Köszönöm, Istenem!

Haraszti Sándor – Ne dobj követ…

Ítélni könnyű… Megértenipróbáld a lélek tenger titkát.Ne prédikálj, te vélt erényes,ne emlegess te jellemsziklát,ki azt sem tudod, mit jelent:bűnbánattal a mélybe’ lentmelletvervén meakulpázni,magad őszintén megalázni,bízván erősen, hogy sohatöbbé nem visz a mostohaélet kényszere bűnesetbe… Mit tudod te, hogy mi az Élet,ki gyáva voltál merni egyszer…Nem rója Isten érdemül fel,hogy nagy titokban, csendben éledbűnt sóvárgó életed … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Ez ember Isten Fia volt!

A munka kész, a megváltásnakcsodája elvégeztetett…A megváltó az átok fájánnagy kínok közt kiszenvedett.A nap letűnik fájdalmában,a föld remeg és zeng az ég.A bátor harcos félelmébenreszket, s a szeme fényben ég. A gúnyolódók ajka néma,szemük merően rámered,előbb még büszkén gúnyolódtak,most rémtől gyötört emberek.,A marcona, s érzéketlenkatona szíve feldobog:‘Az Isten Fia volt ez ember!’ – ennél többet … Olvass tovább

Haraszti Sándor – Uram, csak egy vagyok

Uram, csak egy vagyok a sok között, Ki bár rongyos ruhába öltözött, Vendégeid sorába híva lenni, Királyi nagy menyegződre menni, Szegényen bár, de úgy szeretne! Mégis talán, ha meglehetne… Rongyos ruhámra félve, hogyha még Tekintni olykor elfelejtenék, Azért előttem mégis ott lebeg Aranytermed, s a szívem úgy remeg! Aranytermed, s az én ruhám, és Ajkamra … Olvass tovább