Haraszti Sándor – Ne dobj követ…

Ítélni könnyű… Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
melletvervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe…

Mit tudod te, hogy mi az Élet,
ki gyáva voltál merni egyszer…
Nem rója Isten érdemül fel,
hogy nagy titokban, csendben éled
bűnt sóvárgó életed le.
Elfonnyadsz, várván végre merni,
miként a többi: bűnbeesni.
És közben ébren azt lesed,
botránkozni, hogy min lehet.

Követ ragadsz, szirteket tördelsz,
végítéletet emlegetsz…
Karod ereszd le, szállj magadba,
vajon belül milyen lehetsz,
te erénycsősz, gyáva, senki ember?
osonj el csendben, mást mit tehetsz?
Ítélni könnyű… Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Vagy ennek híján, te vélt erényes:
görgess magadra szirtet, sziklát.

Ne dobj követ a bűnösökre,
akiknek Krisztus megbocsátott.
Kárhoztatástok visszahullik,
farizeusok, tireátok.