Füst Milán – Zsoltár

Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket,Munkát, amely boldogít s nőt, aki szeret,Megadod majd, megadod máskor… Most megtörten s hajadonfővel állok ElédS ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, –Gondjaim terhén merengek, – barna hajam eső veriS Feléd tárom ki két karom… S kiáltanék a mélységből, hogy halld szavam… De megismersz-e még?Vagy elfeledtél, nem szeretsz s már jó kezedElnehezűlt … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás