Miképp fogadjunk kétszínű nap?Te diadalkapu: a sírba!Derült álarca a halálnak…Verem, virágokkal borítva.Vaj”, nyílhat-e örömre ajkunk?Vagy jobb: bánkódva elsiratnunk? Szent város, ünneplő ruhádat,Kár, kár a porba leterítned.– Nem félsz-e az Isten fiánakLeplezetten mutatni szíved?…S szedetlen lombjaikkal a fák,A golgotát jobban takarnák… Választott nép, te népek népe,Végső napod mért hogy nem ez lett?Ha ezzel szállsz a semmiségbe:Örök … Olvass tovább
Szállj, szállj magasra, szíveink reményeVezess el minket Jézusunk elébe,Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:Szent biztatással.Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,Vidám szivárványt sző a borulatra;Igéje napfény, az ragyog felettünk,Mit félne lelkünk?Óh jó az Isten, ami sziklavárunk,Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.Az ígéretnek földjéhez érkezünk,Jézus az nekünk.Ö lesz a váltság élet-birodalma;Változz örömre szívünk aggodalma.Az elhagyottnak lesz már pártfogója,Oltalmazója!S … Olvass tovább
Krisztus keresztjénAz van felírva,Hogy az igazságNem vesz a sírba!– Örvendjen, akitBántalom ér;Ha lelke tiszta,Szíve fehér! Krisztus keresztjénAz van felírva,Hogy a szeretetNem vész a sírba!– Mind e világ bárÉletedre les;Csak te bocsáss meg,Csak te szeress!… Csak te bocsáss megA gyűlölőknek,S oszd szét a szívedA szenvedőknek!– Megmozdult a kőSírja felett…ÖrökkévalóA szeretet!
Szikrázó alkonyesti csillagok már Jelentgették a kora éjet, Mikor fáradtan Mária és József Betlehembe megérkezének Gazdája a vendégfogadó háznak Kint állt telt háza kapujába S a szállástkérő vándorokat durván Továbbkergette, meg nem szánta. Áldott terhével Mária leroskadt, Ott közelén a vendégháznak.. És megesett a szíve-lelke rajta Az istállóbeli szolgának. És akkor éjjel nagy fényes csodákkal … Olvass tovább