Még húsz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,de tán csak egy, vagy annyi se,mindegy, végez velünk a betegség, az undorvagy a véletlen fegyvere.Még húsz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,és mind együtt leszünk s megbékülünk a földben.Irigység s szeretet küzdött sirva bennünk;s gyötörtük egymást szomorútestvérharcban, (amely sokszor ma is olyan már,mint egy szinpadi háború)irigység s … Olvass tovább
Sokszor tűnődtem: vajon hiszi papbátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csakvolt, érv, pro s kontre, mind előkerült;sőt, bármi jött szóba, ha sikerűltújat találnom, néha, valamiúj szempontot, ő csak örült neki,s nem háborgott, de maga segítetttáplálni fürkész ösztöneimet.“Fiam” mondta “bármennyire igazaz Úr igaza, mi mindig csak azember agyával elemezzük, ésjogunk és tisztünk a kételkedés.Szűrj mindent, vizsgálj! … Olvass tovább
Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek. Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet. Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni,a magányodat szeretem és lelked kételyeit, mert örök szomorúság borzong benned,mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod … Olvass tovább
Ha tudott rólad, aki csókol, ésHa tudom, hogy rád gondol: téged éltet,S te beleköltözöl, édes kisértet,És az idézett és aki idéz,Egymást növeli: lelkeknek mesésEgyessége ez, oly keveredésekTükörjátéka, amikkel az életMáskor csak lopva s kényszerből igéz:Hűség s hűtlenség jajdul össze bennemFéltékeny és oldozó szeretetben(kettőben három és három az egyben!)S mint túlvilág kérdi a pillanat,Hogy ami még … Olvass tovább
Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak szeretnél, … Olvass tovább
Utálom és arcába vágom: – Harminc év vagy kétezer óta undorító, őrült világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér helyett az éhezőt csitítja szóval, hittel, éggel, s maszatos lelkiismeretét szívnyalogató versikékkel; harminc év vagy kétezer óta hány eszme rothadt el szivében! – Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha majd magára döbben, mi lesz, ha újra … Olvass tovább
A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.