A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy szeretnénk egy frappáns, sokat mondó, markáns, megható vagy épp csak egy a témánkba illő idézetet megosztani, ami nem feltétlenül magyar költők versei. Hanem egy jól megfogalmazott, jól irányzott gondolat, amit olyan ember vésett papírra, akire felnézünk, akit regényein és írásain keresztül már ismerünk.
Összeszedtem néhány olyan idézetet, írók, költők, tanítók tollából, akiknek a szavai hitelesen csengenek számunkra is.
Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal. Szabó Magda
Most tanultam meg,hogy nem azt kérem Istentől,hogy teljesítse azt amit én elterveztem, hanem,hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak,amit ő tesz velem. Wass Albert
…
Bár tanítványai és barátai úgy látták, hogy végtelen nyugalommal, már-már rezignáltsággal veszi tudomásul az ítélethirdetést, belül émelygést érzett. Nem önmaga miatt, hisz jól tudta az ember több annál, mint, amit pillanatnyi érzései, benyomásai keltenek. Az ember kötelezően az erény esszenciális megtestesítője, ami elsősorban a lelkiismeret szavát követi, ezt pedig csak tudatosságunk magas fokán vagyunk képesek megérteni.
A halálra gondolva tényleg nyugalmat érzett, a halál csak egy kapu a tökéletes megszabaduláshoz! Szinte simogatónak, barátságosnak érezte közelségét, hogy hamarosan bekövetkezik. Sőt! Gyermekien, naiv kíváncsisággal várta.
Amit viszont úgy érzett, hogy nehezen lesz képes az utolsó pillanatig feldolgozni az, az, hogy ellopják tőle az időt, amit ő Szókratész – állítólag Athén legbölcsebb embere, amit Püthia, a delphoi jósdában is megmondott – hasznosan töltene el!
Hisz annyi mindent nem tud még!
…
A versek titokzatos köntösbe burkolózott területe a nyelvnek, mely kabalisztikus mivoltát többek között annak köszönheti, hogy a kéz és az ész együttese írja, azonban mindezt valóban a szív és a lélek tudja mélyrehatóan értelmezni.
Ennek tudható be az, hogy az emberek megvilágosodásában és tisztulásában a versbe ágyazott szavak oly mérhetetlen erővel bírnak.
A magyar versek nem harcolnak az egyedülálló, kiemelkedő szerepek elnyeréséért, mégis világszerte felfigyelnek kivételességükre és méltányolják páratlan gazdagságukat, fülbemászó dallamosságukat és egyedülálló szókészletüket.
A vers és a nyelv szoros kapcsolata a magyar versek világában szembetűnő.
…
Ülök a templomban,
Búsan, s egyedül.
A lámpának fénye
Az arcomra vetül.
…
Tükörbe nézz, ott van az ördög:
ez az arccsont, ez a szemöldök,
az üveges üres tekintet,
ami belülről figyel minket,
…
sikítva menekülő gondolatok
után
levegőt kapkodva
rohansz.
…
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
…
"Változtasd a köveket kenyerekké!" -
Nem a sátán szól. Milliók zokogják.
Egyetlen jajkiáltás a világ,
Egyetlen kéztördelő mozdulat,
…
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
…
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
…
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
…
szívem úgy várja,
lelkem kitárva,
jöjj és öleld meg az édesanyád
lelke úgy érzi,
…
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
…
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a földön.
Szerelem-Isten:
…
Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.
…