Bartalis János – Mezők felett

Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett.

Én a fűben járok – nyughatatlan lélek.

Térdeim verdesik a fűfejek.

Foszlik róluk áldó virágpor.

Rozsdás felhő marad megettem.

Most még szélesen, vadul látszik nyomom,

amint előre gázolok –

de estére előjönnek a csendes szelek,

éltető harmatok

és visszahajtogatják a letiport szálakat.

Senkisem fogja tudni,

hogy ott jártam ma közöttük

– a kaszálni való fűben –

keresztül törtettem, embervad,

fűtestvérek békés közösségén.

Szétromboltam és összetörtem

kicsiny fűházakat, – templomokat.

Letapodtam kegyetlenül

napba nyúló fű-karokat,

gyenge csillagokat.

Atya, Fiú, Szentlélek lebeg a mezők felett.