Fogd a közöny
gránittömbjét,
s az együttérzés vésőjével
türelemmel,
szenvedéllyel,
életed végéig faragd.
Fogd a látszat
gyémánttömbjét
s a valóság lágy perceivel
addig csiszold
mesterien,
míg újra látod benne magad.
Fogd a lelkem
ürességét
töltsd meg minden égi jóval,
Istent adó
képzetekkel,
őszintén folyó, meleg szóval.