Fórián Andrea – Itt állok…
Itt állokjászolod felett…gőgtől kipirult arccalérkezem.Enyém a világ minden átka,Már azt sem érzem, hogyLétezem. Itt állokjászolod felett…minden évben eljövökegyszer.Hadd mondják rám a kívülállók:De hisz ez egyKegyes ember! Itt állokjászolod felett…És mégsem látlak tégedJézus.Elvakít magam fényessége…Válts meg kérlek, hogylegyen kiút! Itt állokjászolod felett…oly távolba tűnő aKegyelem.Mit lehajolva adtál nékünk,S felmutattad emberréLéteden.