Fórián Andrea – Itt állok…

Itt állok jászolod felett… gőgtől kipirult arccal érkezem. Enyém a világ minden átka, Már azt sem érzem, hogy Létezem. Itt állok jászolod felett… minden évben eljövök egyszer. Had, mondják rám a kívülállók: De hisz ez egy Kegyes ember! Itt állok jászolod felett… És mégsem látlak téged Jézus. Elvakít magam fényessége… Válts meg kérlek, hogy legyen … Olvass tovább

Fórián Andrea – Alku

álmombanalkudoztam Istennelporba írtésnem volt nálamjegyzetfüzetgalaxisokat rajzoltönmaga felmutatásáraidőt és teret ajándékozottaz anyagnakhogyélet ésélettelenegyszerreLegyenJelenálmombanalkudoztam Istennelporosak lettünk mindketten

Fórián Andrea – Ünnep

Ünnepet ül ma bennem az Isten, egészségemre emeli poharát. Nem jajveszékel közvetítőin keresztül, csak csendesen teszi mindennapi dolgát. Szánt, vet, és aratásra vár lelkemen, ahogy szorgalmas emberek teszik a tavaszi kesernyés illatú földeken. Majd megfakulva, de nem jajdulva betakarítja sárga kalásszá érett életem.

Fórián Andrea – Adventus Domini!

Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt! Adventus Domini, Adventus Domini… Töröljük le, amit az élet nevetve reánk rakott,Csak egy maradjon, az Isten-ösztön, mit a Fiú adott.Ki sötétségben született, de a Fényt kínálja nekünkCsak bársony szívvel tehetjük meg, hogy … Olvass tovább

Fórián Andrea – Édesanyám

szívem úgy várja, lelkem kitárva, jöjj és öleld meg az édesanyád lelke úgy érzi, könnyéből vérzi, csak ejtsd ki e szót: óh, édesanyám! adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád!

Fórián Andrea – Szenteste

lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon csendben ácsorog az ünnepi asztal felett fenyőfa illatba pácolt ünnepi mosoly mögött reá emeled-e tekinteted? lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon fénnyel kínálja hidegtől tépett szíved fahéj ízű félelmed iránytűként használva keresi-e pislákoló lelked? lágyan kopogtat a szeretet az ajtódon szenteste hozd el az öröklét forrását adjon erőt hűséged … Olvass tovább

Fórián Andrea – Szeretnék…

szeretnék frissen mosott ruhaként lelkeden száradni hitben ázó szenvedéllyel véredben áradni szeretnék álmaidban őrködve várni az ébredést imádsággá simítani benned a kétkedést szeretnék hű dallamként meghalni húrjaid mezején feledve létezésemnek hatalmas erejét szeretnék képzeleted árnyából kijutni a fényre szavaidban melegedni s elrakni a télre