✦ Szerző

Fórián Andrea

Fórián Andrea

csodák mögött fényes képek,
Krisztus arcán szelíd mosoly,
honnan jöttél fáradt vándor?
- szemében a béke honol.

Fórián Andrea

ajkamról menekülnek a szavak,
csak suttogok értelmetlenül,
fürkészem jövőmet szemedben,
míg hitem fényedben megsemmisül.

Fórián Andrea

("Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt." János 2:19)
toronnyá karcsúsodott bércek
földig hajolt tornyok
pillantása mögött

Fórián Andrea

Tömeggel követeltem: feszítsd meg!
barna szempár reámnézett: szeretlek,
Két kezedbe én vertem be a szeget,
fájó szempár reám nézett: szeretlek.

Fórián Andrea

talán, ha még egyszer,
nem pedig újra,
talán, ha rátérek
arra az útra,

Fórián Andrea

ujjaim között morzsolgatom
a Szót
szétfeszítve nyitott tenyérrel
a miseruha hűvös szentségét érintve

Fórián Andrea

Öt perc múlva éjfél. Megyek a
nyirkos hegyi úton,
zöldmohás kereszt a vállamon.
Ha nem bírom, húzom.

Fórián Andrea

nagy tettek
apró dolgokban
zsugorodnak össze
rózsaszín emléket

Fórián Andrea

horizont alá
feledett
tegnapok
reménység-

Fórián Andrea

ölelő szó mely vérző
keresztté változtatja a szíveket
- Fiúba oltott fájdalommal
Atyától megátkozott

Fórián Andrea

a felfoghatatlan semmi
közepén
egy magányos művész
Világot alkotott -

Fórián Andrea

Voltál-e már úgy:
inkább öltél volna,
mint gyilkosként kárhozni,
érzés nélkül

Fórián Andrea

láthatatlan erőből
látható gyengeség
- kegyelmet osztogató
halál -

Fórián Andrea

kősziklát épít magának
a Gyász
és ólomízű mondataival bele-
vési a felejthetetlen