← Istenes versek

Fórián Andrea – Éjfél előtt

Öt perc múlva éjfél. Megyek a

nyirkos hegyi úton,

zöldmohás kereszt a vállamon.

Ha nem bírom, húzom.

Felérek a hegytetőre, hol

minden nesz a halál

súlyos, kopott keresztem

árván hever lábaimnál.

Éjfél. Éjbe villan fel a

büszke fény, keresztet nyújt

egy láthatatlan óriás kéz felém.

S, én lehajtott fejjel dadogva

ígérem, fogadom,

szent helyen tartom csak

súlya ne nyomjon oly nagyon.

Oly nagyon.

 

Fórián Andrea további versei

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon