Fórián Andrea – Éjfél előtt

Öt perc múlva éjfél. Megyek a

nyirkos hegyi úton,

zöldmohás kereszt a vállamon.

Ha nem bírom, húzom.

Felérek a hegytetőre, hol

minden nesz a halál

súlyos, kopott keresztem

árván hever lábaimnál.

Éjfél. Éjbe villan fel a

büszke fény, keresztet nyújt

egy láthatatlan óriás kéz felém.

S, én lehajtott fejjel dadogva

ígérem, fogadom,

szent helyen tartom csak

súlya ne nyomjon oly nagyon.

Oly nagyon.