ajkamról menekülnek a szavak,
csak suttogok értelmetlenül,
fürkészem jövőmet szemedben,
míg hitem fényedben megsemmisül.
üres léptekkel dobban szívemen
a vágy, megfojtva tettek erejét,
valóságot hazudik a sejtelem,
eltiporva lelkem hű Istenét.
miattad járom a hitetlenek
útját, s mantrázom fájó érveit,
értékessé lesz az értéktelen
és mértékké lészen a krisztusi,
hol megszabadító mozdulattal
csak mosolyognak cinkos vétkemen.