a felfoghatatlan semmi
közepén
egy magányos művész
Világot alkotott –
Szeretet élű vésőjével
megmunkálta a végtelent –
s Önmagához méltó társat
Embert
álmodott

Olvass hasonló verseket:

Fórián Andrea – Töprengés Fórián Andrea – Voltál-e már? Fórián Andrea – Isten Fórián Andrea – Megtérés