Jelent-e ma valamit a kedvesség?

A kedvesség jellemzően egy olyan gesztus, ami az adó és a kapó félben is pozitív érzéseket ébreszt.

A kedvesség az alapvető emberi értékeinknek része, de nem levezethető, tipikus emberi tulajdonság.

Mindez lehet választott, tudatos megnyilvánulási forma is.

Ha akarom, akkor is kedves vagyok, még ha épp előtte kiborított a főnököm, a munkatársam, a gyerekem… a bárki, mert tudom, hogy ez kedvező hatással lesz rám is.

A kedvesség attól különleges, hogy még csak kiemelkedő empatikus képességekkel sem kell rendelkeznünk, hogy adjunk belőle.

A kedvesség megjelenési formája

Az okosabb emberek szerint a kedvességet két összetevő alapján használjuk:

  • ösztönös magatartásforma ☑️
  • tanult viselkedésminta ☑️

Ha a kedvességre gondolunk, és annak elsődleges megnyilvánulási formájára, akkor rögtön a mosoly jut eszünkbe.

A mosoly keletkezéséhez mindössze egyetlen nagy izmunk a Zygomaticus major munkája kell, ez az izom felelős azért, hogy a szánk széle felfelé görbüljön, és a szemünk sarkában megjelenjenek azok a finom szarkalábak.

Ez egy olyan metakommunikációs jelzőrendszer, ami több rétegben közvetít a fogadó fél irányába:

  • barátságosságot,
  • jóindulatot,
  • empátiát,
  • szívélyességet,
  • segítőkészséget,
  • boldogságot,
  • vidámságot,
  • jókedvet.

Ne feledjük, hogy a tudósok szerint az adó félben is változást idéz elő, ha kedvességet sugároz, mégpedig növeli az optimizmus érzését, valamint boldogsághormont szabadít fel.

Akkor is, ha épp a mosoly mögött néha egy-egy könnycsepp is megcsillan.

Hogyan neveljük magunkat?

Nagyszerűen tudjuk önmagunkat kedvességre nevelni egy számunkra kedves vers újraolvasásával, vagy olyan versek felfedezésével, amelyek épp lelkivilágunknak szólnak.

Amelyek éppen ahhoz szükségesek, hogy ki tudjuk mutatni pozitív érzéseinket embertársaink felé egy olyan gesztussal, ami – monetizált kifejezéssel élve – nem kerül semmibe nekünk.

Önzetlenül adjuk. Ez önmagában a kedvesség második fokozata.

Maszk mögötti mosoly – lehetséges?

Sajnálatos módon a jelenlegi „maszkos világban” ezt a mosolyt el kell rejtenünk, helyette viszont a szemünkkel is mosolyoghatunk a másik emberre, a szemünkkel is lehetünk kedvesek.

Ha ebből a szituációból is szeretnénk valami jót kihozni, akkor most megfigyelhetjük embertársaink szemét, ami állítólag ugye a lélek tükre.

Ugyanis nagyon kevés helyzet van, amikor egymás szemébe néznek az emberek úgy igazán, úgy őszintén.

Te mikor néztél utoljára beszélgetőpartnered szemébe?

Vagy vetted fel a szemkontaktust idegen emberrel?

Most ebben a kifordított helyzetben erre igazán itt a lehetőség: mosolyogjunk a szemünkkel, de mindenképp kommunikáljunk a kedvesség nyelvén!

Aztán pedig bizakodni abban, hogy ismét eljön az az idő, amikor újra mosollyal is kedveskedhetünk egymásnak.

Ez lenne az első lépések egyike kiszabadulva majd a vírushelyzet fogságából.

Fórián Andrea

Fórián Andrea