Tömeggel követeltem: feszítsd meg!
barna szempár reámnézett: szeretlek,
Két kezedbe én vertem be a szeget,
fájó szempár reám nézett: szeretlek.
Fejed nádpálcával vertem: lehetett,
könnyes szempár reámnézett: szeretlek,
Gúnyként melléd feszültem a keresztre,
kegyes szempár reám nézett: szeretlek.
Megnyílt az égbolt és a föld is vele,
húzott a pokol szürke ólomkeze.
Zuhantam, s Te hívás nélkül megérkeztél,
gúnykeresztről egy szó nélkül levettél.
Sebhelyes kezed: Tied a győzelem,
sebhelyes kezemen hordom szégyenem.