Fórián Andrea – Megtérés
Tömeggel követeltem: feszítsd meg!
barna szempár reámnézett: szeretlek,
Két kezedbe én vertem be a szeget,
fájó szempár reám nézett: szeretlek.
Fejed nádpálcával vertem: lehetett,
könnyes szempár reámnézett: szeretlek,
Gúnyként melléd feszültem a keresztre,
kegyes szempár reám nézett: szeretlek.
Megnyílt az égbolt és a föld is vele,
húzott a pokol szürke ólomkeze.
Zuhantam, s Te hívás nélkül megérkeztél,
gúnykeresztről egy szó nélkül levettél.
Sebhelyes kezed: Tied a győzelem,
sebhelyes kezemen hordom szégyenem.
Dátum: 2016.06.02
Szerző: Fórián Andrea
Kategóriák: Istenes versek, Töprengések
Címkék: Fórián Andrea, Istenes versek, megtérés
Szerző: Fórián Andrea
Kategóriák: Istenes versek, Töprengések
Címkék: Fórián Andrea, Istenes versek, megtérés