Fórián Andrea – Megtérés

Tömeggel követeltem: feszítsd meg!
barna szempár reámnézett: szeretlek,
Két kezedbe én vertem be a szeget,
fájó szempár reám nézett: szeretlek.

Fejed nádpálcával vertem: lehetett,
könnyes szempár reámnézett: szeretlek,
Gúnyként melléd feszültem a keresztre,
kegyes szempár reám nézett: szeretlek.

Megnyílt az égbolt és a föld is vele,
húzott a pokol szürke ólomkeze.
Zuhantam, s Te hívás nélkül megérkeztél,


gúnykeresztről egy szó nélkül levettél.
Sebhelyes kezed: Tied a győzelem,
sebhelyes kezemen hordom szégyenem.

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás