Itt állok
jászolod felett…
gőgtől kipirult arccal
érkezem.
Enyém a világ minden átka,
Már azt sem érzem, hogy
Létezem.
Itt állok
jászolod felett…
minden évben eljövök
egyszer.
Hadd mondják rám a kívülállók:
De hisz ez egy
Kegyes ember!
Itt állok
jászolod felett…
És mégsem látlak téged
Jézus.
Elvakít magam fényessége…
Válts meg kérlek, hogy
legyen kiút!
Itt állok
jászolod felett…
oly távolba tűnő a
Kegyelem.
Mit lehajolva adtál nékünk,
S felmutattad emberré
Léteden.