Fórián Andrea – Itt állok…

Itt állok

jászolod felett…

gőgtől kipirult arccal

érkezem.

Enyém a világ minden átka,

Már azt sem érzem, hogy

Létezem.

Itt állok

jászolod felett…

minden évben eljövök

egyszer.

Had, mondják rám a kívülállók:

De hisz ez egy

Kegyes ember!

Itt állok

jászolod felett…

És mégsem látlak téged

Jézus.

Elvakít magam fényessége…

Válts meg kérlek, hogy

legyen kiút!

Itt állok

jászolod felett…

oly távolba tűnő a

Kegyelem.

Mit lehajolva adtál nékünk,

S felmutattad emberré

Léteden.