József Attila – Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, 
Mint jóllakott túzok, magadba hullva 
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat 
Cibálja, tépi vének irigy ujja. 
Hiszen tudod már mi a Végtelenség: 
A Végtelenség az a magyar bánat 
S hiába vergődsz haló hattyúként, 
Szomorúbb lélek búsul majd utánad. 
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak, 
E végtelen vízen büszkébben ússzál 
S csudáljanak, hogy méltóbban repül 
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál. 
Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség, 
Mint vadludat rozsdás vessző találja, 
Ne sírj, dalold el híres éneked, 
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás