Horváth Lóránd: Imádság

Uram, ó add, ne legyek más
Mint egy szelíd simogatás,
Sóhajtás, ha fáj valami,
Tudják sokan meghallani.
A csend legyek, amely zenél
S a végtelen békéből él,
Szirom legyek, lenge illat,
Melytől szépül a pillanat.

Uram, ó add, hogy az legyek,
Amit várnak, a szeretet,
Vér legyek, mely fellobog
Ha ütik a gyengét, rabot.
A szó legyek, mely felsikolt:
“Átkozott, aki lelket olt!”
Legyek vád, s a gyötrelem
A gyilkoson, az emberen.

Uram, ó add, ez egyet add,
A víz legyek, mi enyhet ad,
Kenyér, amely örökké kell
S nem kérkedik lételével,
Öröm legyek, határtalan,
Csorduljon a szívem, szavam,
Áldás legyek haló szájon,
Hogy a vétek már megálljon.