A kicsinyben meglátni a Nagyot,
A rezgő harmatcseppben a napot,
Az apró magban erdők zúgó fáit,
A hétköznapban Isten szent csodáit,
Fakadó rügyben ezredévek láncát,
Szálló porszemben büszke bolygók táncát,
Halott kövekben élet lüktetését,
Unott munkádban léted küldetését.
O! nézd, o! lásd kicsinyben a Nagyot!
Ez árva földön mily nyomot hagyott
Az Aki csillagról csillagra lépked
S irgalmasan Magára vette vétked.
Láss Végtelent a múló pillanatban,
Az ég hatalmát gyönge önmagadban
S ha így legyőzted a teret s időt
O! megtaláltad – – mindörökre – – ŐT!