Pilinszky János – Sírvers

Nem görbülhet egyetlen hajukszála,őrzöm legkisebb ráncaika kőzeteknél konokabbanaz ítéletnapig. Könnyeik szivárgó erekbenszemérmesen bujdosnak bennem,és feneketlen tavat ásnaka mindentudó hallgatásnak. Hajnalig síró szeretőkbennémul el így a szerelem,s már nem is ők karolják egymást,a halhatatlanság ölel! Egy egész örökkévalóságőrzi mindannyiuknak sorsát;rendíthetetlen, mint a kőzet,már nem is én ölelem őket. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Pilinszky János – Mielőtt

A jövőről nem sokat tudok,de a végítéletet magam előtt látom.Az a nap, az az óramezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást.Az Atya, mint egy szálkátvisszaveszi a keresztet,s az angyalok, a mennyek állataifölütik a világ utolsó lapját.Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:nagyon szeretlek. S a hirtelen támadttülekedésbensírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,mielőtt asztalhoz ülnénk.

Pilinszky János – Apokrif

1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökrea világvégi esett földeké,s megint külön a kutyaólak csöndje.A levegőben menekvő madárhad.És látni fogjuk a kelő napot,mint tébolyult pupilla néma ésmint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben,mert nem alhatom akkor éjszaka,hányódom én, mint ezer levelével,és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az … Olvass tovább

Pilinszky János – Örökkön örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha hallgatok. Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van. Keserüségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem eleget? miért vakitottál annyi nappalon, … Olvass tovább

Pilinszky János – Késő kegyelem

Mit kezdjen, akit elitélt, de fölmentett később az ég, megvonva tőle a halált, mikor már megadta magát? Kit mindenétől üresen talált a szörnyű kegyelem, megsemmisülten, mielőtt a semmi habjaiba dőlt! Mit kezdjen itt! Közületek talányait ki fejti meg? Szorongva anyját kémleli: ha elzokoghatná neki! Fogódzanék akárkibe, de nem lesz soha senkije; szeméből, mint gazdátlan ág, … Olvass tovább

Pilinszky János – Gyász

Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több! Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély, csillagcsoportokat terel a partalan szeszély elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.

Kocsordi Nagy Béla – Pilinszky János

Hogy ismerjük- e eléggé azt az 1921. november 27-én született, és mindössze 60 évet megélt Pilinszky Jánost, akinek még életében három rangos díj is jutott, arra nem mernék határozott igennel válaszolni. A Nyugatosok nemzedékének egyik meghatározó alakja, több, hajdani kiadvány, úgy, mint a Vigiliák, az Élet, az Ezüstök és az Új ember adott helyt és … Olvass tovább

Pilinszky János – Panasz

Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve, hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne. Így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörűl a félelem zátonyai ragyognak. Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé, … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás