Weöres Sándor – Ének a teremtésről

Amikor Isten a világot szülte,a mindenség az ujjára fagyott.Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne,föléjük gyujtotta fönn a Napot.Recsegtek a jegek,amint a tűz-gyerekfölfele tört.S éledt a föld.A lánggömb kék útján végiggurult,aztán a tükröző mélységbe hullt:habokra ráhajolt,szikrázva fuldokolt,pirosan elhasadt,mint aki sugarattöbbé se hint –de reggel visszatér az égre megint. És ahogy a Nap a hevét kifújta,a … Olvass tovább

Weöres Sándor – Az igazi szeretet

Az igazi szeretet,mint a napsütésmagát senkitől sem sajnálja,magát senkinek sem kínálja.Akinek kell, azé;barát, ellenség: neki mindegy,nincs érdekeés nem csábítja semmi se.Nem érzelmes sose.Az érzelmesség a szeretet hiánya,a gyűlölet másik pofája;aki lázasan szeret egyfelé,lázasan gyűlöl másfelé.A szeretetben nincs gyűlölet,hát az érzelmes nem igazán szeret.

Weöres Sándor – Salve regina

Ezentúl hadd maradjak közeledbenbár fátylad elmúlását nem igéred,csak orkánban felszáradt harmatotha két zöld csillagodtüzes hajnalba lebbens durvább arany bevonja égi fényeds a szörny-maszkot melyben nyomod követtemerdőn hol nincs kimélet,de puszta homlokodállandó tájra nyit fehér oszlopzatot. Omlásra szánt szikláid közt ülöka fenyvesen túl, mit érint havad,ott a Hatalmak hűs márványu lábalecsügg a porladásba,jég-talpuk hömpölyög,térdtől fel ég … Olvass tovább

Weöres Sándor – Öröklét

A Föld, hol az élet terem,a mindent elnyelő sírverema síkság, hegy, tenger, folyóöröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozatsok forgó égi kapcsolata milliárdnyi tűzgolyóöröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés,egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,egy rezdület mely elpörögMúlónak látszik és örök Mert ami egyszer végbementazon nem másít semmi rend,se Isten, se az ördögök:mulónak látszik és örök.

Weöres Sándor – Anyácska névnapjára

Megkérem a felkelő napotmosolyogjon be reggelAnyácska ablakán. Megkérem a felhőnyájakatlegeljenek most másutta nagy ég hajlatán. Megkérem a kertünk aljábanfutó csermelyt, ne legyenma hangos szava itt.Weöres Sándor Megkérem a kis fülemülétdalolja házunk előtta legszebb dalait. Megkérem a tücsökzenekartkísérje lágyan, halkanmadárka életét. Megkérem a kert virágaitkedves illatuk szórjákAnyácska merre lép.

Weöres Sándor – Két hajnali himnusz – Áhitat

Szűz rózsákkal kél a hajnal…égő szívvel, dalos ajkkalüdvözöllek, Alkotóm!Mint az anyjából a gyermek,im a dolgok is kikelnekdurva, mély árny-burkaikból,hogy színnel köszöntsenek. Égi Hűség! Gyönyörűség!Te legtisztább Célszerűség!Te egyetlen Bizonyos!Nem szerencsét s üdvösségetkérek Tőled: Bölcsességedtudja, mért teremtett és hatűzre vetsz is, áldalak. Fönntartóm, add, hogy ne kelljenelrúgnom, mi aljas bennem,magamat csonkítanom:virradatnak ékessége,megbontatlan teljessége,oldd föl bennem éjszakámnakáldatlan salakjait. … Olvass tovább

Weöres Sándor – Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,a gong-alakú csillagokkal,köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,és végül az ámulatos nap-ragyogással:mind a tiéd!valamennyiben itt vagy,akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanúls a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újrakerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,miket állandó … Olvass tovább

Weöres Sándor – Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon áta száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,végül mind elmegyünk, a napsütés is elmaradés lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,hullott almát a kertben, vagy egy … Olvass tovább

Weöres Sándor – Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:mintázd meg levegőből.Van néha olyan pillanatmely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő,bezárva kincses öklét,jövője nincs és multja sincs,ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha halsúrolta s tovalibbent –így néha megérezhetedönnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is,és később, mint az álom.S az öröklétet ízleledmég innen a halálon.