Weöres Sándor

Az idők folyamakiszáradt köröttem,szélvészek rohamamegtorpant mögöttem.Kinek képét hordtam,tekintse, mi voltams ime mivé lettem. Lám, szikkadt az ajkam,mint az ó-kút nyáron,lepel fekszik rajtam,mint hó a határon,évek fordulását,szerencse hullásáttöbbé sose várom. Ó de balga voltam,kincs után futottam,mennyit robotoltam,míg idejutottam:más hazába térekés a földi fényneknincs vására ottan. Kővé vált szemeimtöbbé nem mozognak,szűntelen könnyeimlelkemből buzognak:te irgalmas Isten,érdemed segítsena vészbe-jutottnak. … Olvass tovább

Amikor Isten a világot szülte,a mindenség az ujjára fagyott.Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne,föléjük gyujtotta fönn a Napot.Recsegtek a jegek,amint a tűz-gyerekfölfele tört.S éledt a föld.A lánggömb kék útján végiggurult,aztán a tükröző mélységbe hullt:habokra ráhajolt,szikrázva fuldokolt,pirosan elhasadt,mint aki sugarattöbbé se hint –de reggel visszatér az égre megint. És ahogy a Nap a hevét kifújta,a … Olvass tovább

Ezentúl hadd maradjak közeledbenbár fátylad elmúlását nem igéred,csak orkánban felszáradt harmatotha két zöld csillagodtüzes hajnalba lebbens durvább arany bevonja égi fényeds a szörny-maszkot melyben nyomod követtemerdőn hol nincs kimélet,de puszta homlokodállandó tájra nyit fehér oszlopzatot. Omlásra szánt szikláid közt ülöka fenyvesen túl, mit érint havad,ott a Hatalmak hűs márványu lábalecsügg a porladásba,jég-talpuk hömpölyög,térdtől fel ég … Olvass tovább

Mit bánom én, hogy érdemes,vagy céltalan a dolgom?Patak vagyok: kérdjem-e, hogyhabomat hova hordom? Harcolok: nem tudom, kiértés nem tudom, ki ellen.Nem kell ismernem célomat,mert célom ismer engem.

A Föld, hol az élet terem,a mindent elnyelő sírverema síkság, hegy, tenger, folyóöröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozatsok forgó égi kapcsolata milliárdnyi tűzgolyóöröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés,egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,egy rezdület mely elpörögMúlónak látszik és örök Mert ami egyszer végbementazon nem másít semmi rend,se Isten, se az ördögök:mulónak látszik és örök.

Szűz rózsákkal kél a hajnal…égő szívvel, dalos ajkkalüdvözöllek, Alkotóm!Mint az anyjából a gyermek,im a dolgok is kikelnekdurva, mély árny-burkaikból,hogy színnel köszöntsenek. Égi Hűség! Gyönyörűség!Te legtisztább Célszerűség!Te egyetlen Bizonyos!Nem szerencsét s üdvösségetkérek Tőled: Bölcsességedtudja, mért teremtett és hatűzre vetsz is, áldalak. Fönntartóm, add, hogy ne kelljenelrúgnom, mi aljas bennem,magamat csonkítanom:virradatnak ékessége,megbontatlan teljessége,oldd föl bennem éjszakámnakáldatlan salakjait. … Olvass tovább