Weöres Sándor – Öröklét

A Föld, hol az élet terem,a mindent elnyelő sírverema síkság, hegy, tenger, folyóöröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozatsok forgó égi kapcsolata milliárdnyi tűzgolyóöröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés,egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,egy rezdület mely elpörögMúlónak látszik és örök Mert ami egyszer végbementazon nem másít semmi rend,se Isten, se az ördögök:mulónak látszik és örök.

Weöres Sándor – Anyácska névnapjára

Megkérem a felkelő napotmosolyogjon be reggelAnyácska ablakán. Megkérem a felhőnyájakatlegeljenek most másutta nagy ég hajlatán. Megkérem a kertünk aljábanfutó csermelyt, ne legyenma hangos szava itt.Weöres Sándor Megkérem a kis fülemülétdalolja házunk előtta legszebb dalait. Megkérem a tücsökzenekartkísérje lágyan, halkanmadárka életét. Megkérem a kert virágaitkedves illatuk szórjákAnyácska merre lép.

Weöres Sándor – Két hajnali himnusz – Áhitat

Szűz rózsákkal kél a hajnal…égő szívvel, dalos ajkkalüdvözöllek, Alkotóm!Mint az anyjából a gyermek,im a dolgok is kikelnekdurva, mély árny-burkaikból,hogy színnel köszöntsenek. Égi Hűség! Gyönyörűség!Te legtisztább Célszerűség!Te egyetlen Bizonyos!Nem szerencsét s üdvösségetkérek Tőled: Bölcsességedtudja, mért teremtett és hatűzre vetsz is, áldalak. Fönntartóm, add, hogy ne kelljenelrúgnom, mi aljas bennem,magamat csonkítanom:virradatnak ékessége,megbontatlan teljessége,oldd föl bennem éjszakámnakáldatlan salakjait. … Olvass tovább

Weöres Sándor – Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,a gong-alakú csillagokkal,köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,és végül az ámulatos nap-ragyogással:mind a tiéd!valamennyiben itt vagy,akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanúls a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újrakerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,miket állandó … Olvass tovább

Weöres Sándor – Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon áta száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,végül mind elmegyünk, a napsütés is elmaradés lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,hullott almát a kertben, vagy egy … Olvass tovább

Weöres Sándor – Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és multja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent – így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint … Olvass tovább

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot, A világ visszanéz, Azt mondom, összevisszaság, Ő feleli, teljes egész. Azt mondom, csupa valótlan, A semmiség ragyog, Ő feleli, nézz meg jobban, A valóság én vagyok. Azt mondom, merő idegenség, Sok átsuhanó tünemény, Ő feleli, nézz a tükörbe, Amit ott látsz, az vagyok én.

Weöres Sándor – Betlehem

Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! Szénakazlak mellett,lám, angyal közelgett. Az égből indulvaüzenetét hozza: Ma született gyermek,a világ ismer meg! Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! Pásztorok hirdessékminden szívnek tessék:­ ő az istállóbanfekszik a jászolban, fekhelye gyalult fa,pelenkája szalma. Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! József és Máriaajkán zeng ária, ökörke, szamárkakétfelől csodál a: Világ ékessége,kezdete és vége! Ó fényességesÓ békességesÓ … Olvass tovább

Weöres Sándor – Kereszt-árnykép

A kereszt felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad” a keresztnek alsó ága földre mutat: „vesződj: itt áss kutat, lásd benne … Olvass tovább

Weöres Sándor – Buba éneke

Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésen elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás