Időtlenné növekszel az Időben,ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,kölcsön-vonzás a földöntúli-körben,kicsinységedben is világnyi nagy. S e törpe-óriásban futnak egybea Mérhetetlen és a mérhető:a lét-fölötti-Lét örök szerelme,és a természet-hódító erő. S ahogy tudatod, magasabbra törve,a távol csillag-tereket bejárja,mind teljesebben sugárzik fölöttea Tökéletes Törvény glóriája; – Hozzá köt a Teremtő Gondolat,s örökre szabad, aki Benne rab!
Mint játékban kifáradt kisgyerek megül, ha az éjszaka közeleg, megül szülője karján csöndesen, úgy nálad én is egykor, Istenem, mint munkás, napját bevégezetten, ha itt az este, megnyugszom kezedben. Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég, mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs, erecske, mely folyammá szélesül, s a parttalan tengerrel egyesül… Hab habra csap, hullám hullámra hull, … Olvass tovább
A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.