Ha igen, csak iratkozz fel hírlevelemre és szállítom a reggeli kávé mellé!
Fiatalságod zsenge tavaszátlefosztják rólad kapzsi perceid,majd télre váltva tlrleZó nyarát,külsőd díszét a -sírba temetik. Közös adónkat így törleszti féltettkincstárából hanyatló életed,míg mindent visszavéve az Enyészet,ingyen-zsákmányként börtönébe vet. De valód lényegét kibontja léted,és időtlenné nő a pillanat,szárnyaival beárnyékol a Lélek,s gyorsröptű sasként magával ragad! S amit az Idő romként eltemet,kikelti a megváltó Szeretet !
Időtlenné növekszel az Időben,ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,kölcsön-vonzás a földöntúli-körben,kicsinységedben is világnyi nagy. S e törpe-óriásban futnak egybea Mérhetetlen és a mérhető:a lét-fölötti-Lét örök szerelme,és a természet-hódító erő. S ahogy tudatod, magasabbra törve,a távol csillag-tereket bejárja,mind teljesebben sugárzik fölöttea Tökéletes Törvény glóriája; – Hozzá köt a Teremtő Gondolat,s örökre szabad, aki Benne rab!
Mint játékban kifáradt kisgyerek megül, ha az éjszaka közeleg, megül szülője karján csöndesen, úgy nálad én is egykor, Istenem, mint munkás, napját bevégezetten, ha itt az este, megnyugszom kezedben. Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég, mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs, erecske, mely folyammá szélesül, s a parttalan tengerrel egyesül… Hab habra csap, hullám hullámra hull, … Olvass tovább