Balássy László

Mint játékban kifáradt kisgyerek megül, ha az éjszaka közeleg, megül szülője karján csöndesen, úgy nálad én is egykor, Istenem, mint munkás, napját bevégezetten, ha itt az este, megnyugszom kezedben. Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég, mint elfogyó, kihúnyó, kicsi mécs, erecske, mely folyammá szélesül, s a parttalan tengerrel egyesül… Hab habra csap, hullám hullámra hull, … Olvass tovább