Az éjszakáid csillaghímesek,A nappalodban zeng aranysugár.Ha akarod, kint zúzmara zizeg,S ha akarod, bő termést oszt a nyár. Ha akarod, a porból ember támad,S akarod, hát ismét porba hull.Ha akarod, úgy zokog teutánad,S ha akarod, hát némaságba hull. A földi ember nem érti hatalmad,Elég lenne, hogy mozduljon kezed,Törölj az égről csillagbirodalmat,S a mindenséget, semmivé tegyed. Bocsásd … Olvass tovább
Karácsony éjszakájánValamikor régenEzer csillag égettFenn a magas égen. Sötét éjszakábanŐrizve a nyájatBékés szívű, csendesPásztorok tanyáztak. Feküdt már a nyáj isCsendben elpihenveCsak egy –egy halk kolompKondult meg a csendben. Ezer csillag égettFenn a selymes égen,Sötét éjszakában,Égi fényességben. A tűz körül halkanPásztorok meséltekEstéjén karácsonyElső ünnepének. S ím egyszer hirtelenÉgből alászállvaNagy fényesség támadtOtt az éjszakában. Angyalok jöttek ottDicsőséggel … Olvass tovább
Adventben élek, ó szállj le hozzám,Váltsd meg a csonka életem!Hitem el-elhal, hiába hoznám,Vissza szívembe: fájva érezem.Keserű hangok fojtják a torkom,Sötéten ölel ezernyi átok.Jézus, Te tiszta, szent erő,Ó, szállj le hozzám, hozzál világot! Adventben élünk, ó, szállj le hozzánk,Váltsd meg a csonka életünk!Reményt nélküled hiába hoznánk,Jutalmunk ez: adventben élhetünk.Keserű hangok fojtják a torkunk,Sötéten ölel ezernyi átok.Jézus, … Olvass tovább
Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,Azt megbénítja, s leköti a múlt;Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidékenNeki virágos, kis kertje virult. Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,Ahol nem régen még a háza állt…Nem látja a Hegyen az életet,Csak a völgyben a fájdalmas halált. Ki visszanéz nem való a harcra,Eddig bármilyen erővel szaladt.Sóbálvánnyá lesz annak az … Olvass tovább
Én hiszem azt, hogy megsegíteszKinyújtod értem szent kezedA bánatomra fényt deríteszS kegyelmesen elvégezed,Hogy minden könnyem, szenvedésemJavamra lesz majd én nekem.Ezt zengi minden szívverésem,Köszönöm Neked, Istenem! Köszönöm azt, hogy hű Atyám vagyS elküldted értem Szent Fiad,S hogy bár csak bűnöm, s bánatom nagy,Hű Krisztusom, most hívogat.Köszönöm azt, hogy könnyben, éjbenImára zárhatom kezem.És azt, hogy minden szenvedésbenKezedben … Olvass tovább
Előtted állok, Istenem,Koldus vagyok, a szívem árva,Hozzád a szókat nem lelem,Bús, dadogó koldus-imábaKönyörgök Hozzád csendesen. Uram, a szívem nem lelem,Vad zokogások árja von,Kiszakadt régen jobb felemÉs megőrjít a fájdalomHa nem foghatom meg kezed. Add, hogy mehessünk Teveled.Add, hogy mehessünk egyre mind,Az elhullottat felveszed,Csodás pázsitok álma int,S nem törd el a gyenge nádat. Engedd, hogy menjünk … Olvass tovább
Uram, azért imádkozom: Ha megnő majd a gyermekem S kézen fogva a templomba Többé már nem vezethetem: Harangjaink hívó szavára Magától jöjjön templomodba, S felnőtt szívét, én Istenem Ne zárja el tőled soha. Uram, azért imádkozom: Ha felnő majd a gyermekem S az élet majd elsodorja És többé nem lehet velem, Ha majd egyszer szól … Olvass tovább
Tudom, sok a gond és a baj,és sokszor nagyon sok a bánat.Mégis, mégis szeressétek,szeressétek e drága házat:szeressétek a templomot. Sok értéktelen limlomotelrabolt tőlünk ez az élet.De légy áldott, hogy meghagyottmi Istenünk, örökre Téged,és meghagyta a templomot. Szeressétek a templomot,hol Ige szól és szál az ének,s azoknak, kik el nem jöttekmondjátok el: kik hisznek, élnek,s Istenben … Olvass tovább
Szívem fájó és néma volt,
Mint súlyos gránit sziklabolt,
Feküdtek benne mind a holtak;
Reményeim és vágyaim,
Kigúnyolt élet-álmaim,
S szeretteim, kik egykor voltak.
Úgy tudtam, akkor: nincs remény,
S csak vittem némán egyre én
Halottaim e sziklaboltban
Azt hittem, minden elveszett,
Nem nyújtott senki sem kezet,
Árva, koldus és néma voltam.