Csiha Kálmán – Lót története

Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,
Azt megbénítja, s leköti a múlt;
Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidéken
Neki virágos, kis kertje virult.

Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,
Ahol nem régen még a háza állt…
Nem látja a Hegyen az életet,
Csak a völgyben a fájdalmas halált.

Ki visszanéz nem való a harcra,
Eddig bármilyen erővel szaladt.
Sóbálvánnyá lesz annak az arca,
Ki visszanéz – egy pillanat alatt.

Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,
Nehéz kővé, mi mégis egyre fáj,
Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,
Nehéz kővé, ki félúton megáll.

Szólj hozzá!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás