Karácsony éjszakáján
Valamikor régen
Ezer csillag égett
Fenn a magas égen.
Sötét éjszakában
Őrizve a nyájat
Békés szívű, csendes
Pásztorok tanyáztak.
Feküdt már a nyáj is
Csendben elpihenve
Csak egy –egy halk kolomp
Kondult meg a csendben.
Ezer csillag égett
Fenn a selymes égen,
Sötét éjszakában,
Égi fényességben.
A tűz körül halkan
Pásztorok meséltek
Estéjén karácsony
Első ünnepének.
S ím egyszer hirtelen
Égből alászállva
Nagy fényesség támadt
Ott az éjszakában.
Angyalok jöttek ott
Dicsőséggel telve
A pásztorok mellé
Szépen énekelve.
Ezüst volt a hangjuk
Szólt zenélve, szépen
Selymes-árnyú, titkos
Karácsonyi éjben.
Ne féljetek amiért
Eljöttünk hozzátok
Hogyha elindultok
Nagy örömöt láttok.
Ezen az éjszakán
Nem is olyan messze
Megváltó született
Kicsi Betlehembe.
Induljatok gyorsan
Meg fogjátok látni,
Egy kicsi jászolban
Rá fogtok találni.
Eltűnt a fényesség
A pásztorok csendbe
Elindultak akkor
Kicsi Betlehembe.
Csend volt körös-körül
Fenn a sötét égen
Száz csillag ragyogott,
Égett csodaszépen.
Aludt már a nyáj is
A pásztorok mentek
Egyenesen arra,
Kicsi Betlehembe.
A kicsi Jézuskát
Ott meg is találták
Feküdt a jászolban,
Ahogy bepólyálták.
Mária és József
Vigyázott ott rája
Félve takargatták
Hogy csak meg ne fázzon.
Minden pásztor akkor
Imádkozva nézte,
Kicsi ajándékát
Letette elébe.
És térdre borulva
Hálákat adának
Ott a jó Istennek
Az ég s föld Urának.
És azután csendben
Elindultak vissza
A szívük boldog volt,
Tekintetük tiszta.
Fent a csendes égen
Ezer csillag égett
Suttogott a szívük
Csodaszép meséket.
Ők mentek boldogan
És még mindig látták
A kicsi Jézuskát
Ahogy megtalálták.
Mert nem mese volt az,
Valóság, nem álom,
Ott a betlehemi
Régi kis határon.
Amíg ezer csillag
Fenn ragyogva égett
Első éjszakáján
Jézus ünnepének.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: